Pontlista

Ne hanyagold el a testvéri feddés gyakorlását, mert ez a szeretet természetfeletti erényének világos megnyilatkozása. Fáradságba kerül; kényelmesebb nem beavatkozni. Kényelmesebb! Csakhogy nem természetfeletti.

– És ezekről a mulasztásokról számot fogsz adni Istennek.

A testvéri feddés, amikor meg kell tenned, legyen telve gyengédséggel – segítő szeretettel! – mind formáját, mind tartalmát illetően, hiszen ebben a pillanatban Isten eszköze vagy.

Ha tudod szeretni a többieket, és terjeszted ezt az érzést – Krisztus finom és gyengéd segítő szeretetét – mindnyájuk között, akkor kölcsönösen támogatni fogjátok egymást, és aki éppen elbukna, érezni fogja ennek a testvéri erőnek a támogatását – és buzdítását –, hogy hűséges legyen Istenhez.

Tápláld magadban az önmegtagadás szellemét a szeretet apró dolgaiban, azzal a kívánsággal, hogy szeretetreméltóvá tedd mindenki számára az életszentség útját a világban: egy mosoly néha a legjobb kifejezése lehet a bűnbánat szellemének.

Tanuld meg, hogy mindennap és nagylelkűen vállalj valamilyen kényelmetlenséget, vidáman és diszkréten, hogy szolgálj és kellemesebbé tedd mások életét.

– Ez a viselkedésmód Krisztus igazi szeretete.

Azon kell lenned, hogy ahol éppen vagy, meglegyen a „jókedv” – a vidámság –, amely a belső élet gyümölcse.

Tedd meg a kedvemért, hogy gondot fordítasz egy igazán érdekes önmegtagadás gyakorlására: hogy a társalgásod ne forogjon mindig önmagad körül.

Azt mondtad nekem: „Nemcsak képtelennek látom magam arra, hogy előrehaladjak az úton, hanem képtelennek látom magam arra is, hogy megszabaduljak – szegény lelkem! – a kegyelem csodája nélkül. Hideg vagyok és – ami még rosszabb – mintegy közömbös: mintha szemlélője volnék „a saját esetemnek”, akinek nem számít semmi abból, amit lát. Terméketlenek lesznek ezek a napok?

És mégis az Édesanyám az én Anyám, és Jézus – merhetem mondani? – az én Jézusom! És vannak szent lelkek most is, akik imádkoznak értem”.

– Haladj tovább Édesanyád kezét fogva – válaszoltam neked –, és „merd” mondani Jézusnak, hogy a tiéd. Ő jósága folytán világosságot fog adni a lelkedbe.

Nem vagyunk embertestvéreink jó testvérei, ha nem vagyunk készek tisztességesen viselkedni akkor is, ha olyan valakivel állunk szemben, aki helytelenül magyarázza viselkedésünket, és kellemetlenül reagál rá.

Kérdezd meg gyakran magadtól: megteszek mindent, hogy kifinomuljak a szeretetben azok iránt, akik környezetemben élnek?

Annyi önzés, annyi közömbösség közepette – mindenki a maga dolgával törődjön –, eszembe jutnak azok a fából készült erős, masszív szamaracskák, melyek egy asztalon haladtak… Egyikük elvesztette az egyik lábát. De ment előre, mert a többire támaszkodott.

Emlékezz rá állandóan, hogy részt veszel azok emberi és lelki képzésében, akik környezetedben vannak, és minden lélekében – ekkora hatása van a Szentek áldott Egyességének –, minden pillanatban: mikor dolgozol, és mikor pihensz; mikor vidámnak és mikor gondterheltnek látszol, mikor munkád folyamán vagy az utcán végzed istengyermeki imádságodat, és lelked békéje külsődön is meglátszik; mikor látják, hogy szenvedtél – sírtál –, és mosolyogsz.