Pontlista

Hatolj el egészen Betlehemig, közeledj a Gyermekhez, ringasd, mondj Neki lángoló szavakat, szorítsd Őt a szívedre…

– Nem gyerekségekről beszélek: szeretetről van szó! És a szeretet tettekben nyilvánul meg: lelked mélyén nagyon is átölelheted Őt!

Tárjuk Jézus elé, hogy gyermekek vagyunk. És a gyermekek, a kicsiny és zavart gyermekek mennyit fáradoznak, hogy fellépjenek egy lépcsőre! Úgy tűnik, csak vesztegetik az idejüket. Végül sikerül nekik. Most egy másik lépcsőfok. Kézzel-lábbal, egész testük lendületével újabb győzelmet érnek el: még egy lépcsőfok. Aztán újra kezdik. Micsoda erőlködés! Már csak kevés hiányzik… De, épp most, egy esés… és jaj, le újra. Teli ütésekkel, könnyben ázva, a szegény gyerek kezdi, újra kezdi a mászást felfelé.

Így van ez velünk is, Jézusom, amikor magunk vagyunk. Te végy bennünket szerető karodba, mint az ügyetlen gyerek nagy és jó Barátja; ne engedj el minket, amíg fel nem érkeztünk a csúcsra; és akkor – ó akkor! – meg fogunk tudni felelni a Te Irgalmas Szeretetedre; gyermeki vakmerőséggel azt mondjuk majd Neked, édes Urunk, hogy Márián és Józsefen kívül nem volt és nem is lesz olyan halandó – és sok ilyen bolond volt –, aki úgy szeretne Téged, ahogy én szeretlek.

Ne habozz kis gyerekességeket elkövetni – tanácsoltam neked: ha ezek a tettek nem válnak szokássá, nem lesznek terméketlenek.

– Egy példa: tegyük fel, hogy egy lélek, aki a lelki gyermekség útját járja, indítást érez arra, hogy minden este, mikor aludni tér, betakarja a Szent Szűz fából készült szobrocskáját.

Az értelem fellázad az efféle tettek ellen, mert világosan haszontalannak tűnnek. De a kis lélek, akit a kegyelem megérintett, tökéletesen látja, hogy egy gyerek így tenne szeretetből.

És akkor a férfias akarat, mely meg van mindenkiben, aki lelkileg gyermek, feltámad, és megadásra kényszeríti az értelmet… És ha az a gyermeki lélek továbbra is naponta betakarja a Szűzanya szobrocskáját, olyan kis gyermekséget követ el mindennap, mely termékeny az Isten szemében.

Mikor őszintén gyermek leszel, és gyermeki utakat jársz – ha az Úr vezet rajtuk –, győzhetetlen leszel.

Az apró gyermek bizalmas kérése: olyan bűnbánatot szeretnék, Uram, mint azoké, akik a legjobban tudtak tetszeni Neked.

Gyermekem, nem leszel többé gyermek, ha valaki vagy valami Isten és teközéd áll.

Nem kell kérnem semmit Jézustól: megelégszem azzal, hogy tetsszem Neki mindenben, és elmeséljem Neki a dolgokat, mintha nem tudna róluk, ahogyan egy kicsiny gyermek teszi az édesapjával.

Gyermekem, mondd Jézusnak: Nálad kevesebbel nem elégszem meg.

Lelki gyermekséget tükröző imádságodban annyi gyerekes dolgot mondasz Uradnak! Annak a gyereknek a bizalmával, aki nagy Barátjához beszél, Akinek szeretetében biztos, bizalmasan azt mondod Neki: csak a Te dicsőségedért éljek!

Jusson eszedbe, és ismerd el őszintén, hogy mindent rosszul teszel: ez, Jézusom – tedd hozzá –, nem lephet meg Téged: lehetetlenség, hogy én bármi igazat tegyek. Te segíts engem, tedd Te helyettem, és meglátod, minden jól sikerül.

Azután, merészen és anélkül, hogy elszakadnál az igazságtól, folytasd: itass meg, részegíts meg engem Lelkeddel, és így meg fogom tenni a Te Akaratodat. Meg akarom tenni. Ha nem teszem meg…, azért nem, mert nem segítesz. De Te igenis segítesz engem!

Érezned kell a sürgető szükségét annak, hogy kicsinynek lásd magad, mindent nélkülözőnek, gyengének. Akkor el fogsz pihenni mennyei Anyánk ölében, fohászokkal, szerető pillantásokkal, a Mária-tisztelet gyakorlataival…, melyek gyermeki lelkedben gyökereznek.

– Oltalmazni fog téged.