Pontlista

Az életszentség épp ebben áll: harcolni, hogy hűségesek legyünk életünk során; és örömmel elfogadni Isten Akaratát halálunk óráján.

Mikor magadhoz veszed az Urat az Oltáriszentségben, légy hálás Neki egész lelkeddel azért a jóságáért, hogy veled van.

– Nem elmélkedted át, hogy századoknak és századoknak kellett eltelniök, míg eljött a Messiás? A pátriárkák és a próféták könyörögve kérték Izrael egész népével: a föld szomjazik, Urunk, jöjj el!

– Bárcsak ilyen lenne a te szerető várakozásod.

Napjainkban is, azok akarata ellenére, akik Istent tagadják, a föld nagyon közel van az Éghez.

Azt írtad: „Simile est regnum coelorum – a Mennyek Országa hasonló a kincshez… A Szent Evangéliumnak ez a szakasza szívembe hullott, és gyökeret vert. Annyiszor olvastam, de nem ragadtam meg a velejét, az isteni ízét.”

Mindent…, mindent el kell adnia az okos embernek, csakhogy elnyerje a kincset, a Dicsőség értékes gyöngyét!

Kezdj társalogni a Szűzanyával, és mondd neki bizalmasan: Úrnőm, hogy megéljem azt az eszményt, melyet Isten oltott szívembe, repülnöm kell… nagyon, nagyon magasra!

Nem elég az, hogy elszakadj Isten segítségével az evilági dolgoktól, tudván, hogy azok nem egyebek pornál. Sőt: ha csomóba gyűrnéd az egész világmindenséget a lábad alá, hogy közelebb légy az Éghez…, az sem volna elég!

Repülnöd kell, úgy, hogy nem támaszkodsz semmi idelentről valóra, a Lélek szavára és fuvallatára figyelve. – De, mondod nekem, a szárnyaim elkérgesedtek! Az évek piszkos, ragadós iszapja…

De én megismételtem: folyamodj a Szent Szűzhöz. Édesanyám – mondd neki újra –, alig tudok felrepülni! A föld vonz, mint egy elátkozott mágnes! – Édesanyám, Te el tudod érni, hogy a lelkem felrepüljön végső és dicsőséges szárnyalással, melynek végső célja Isten Szívében van.

– Bízzál, mert meghallgat téged.

Gondold meg, milyen kedves Urunknak, Istenünknek a tiszteletére elégetett tömjén; gondold meg azt is, milyen keveset érnek a földi dolgok, melyek alighogy elkezdődnek, már véget is érnek…

Viszont az Égben nagy Szeretet vár téged: árulás, csalás nélkül: az egész Szeretet, az egész szépség, az egész nagyság, az egész tudomány…! És fáradhatatlanul: úgy fog betölteni, hogy nem telsz el vele.

Természetfeletti látvány! Nyugalom! Béke! Nézd így a dolgokat, a személyeket és az eseményeket…, az örökkévalóság tekintetével.

És akkor, bármilyen fal álljon is utadba – még ha emberileg szólva irdatlannak tűnik is –, mihelyt szemedet valóban az Égre emeled, milyen kis dolog az!

Ha közel vagyunk Krisztushoz, és a nyomában járunk, egész szívünkből szeretnünk kell a szegénységet, a földi javaktól való elszakadást, a lemondásokat.

A lelki életben sokszor tudni kell veszíteni földi szempontból, hogy győzzünk az Égben. – Így mindig győz az ember.

Hazudnak az emberek, amikor azt mondják az evilági dolgokról: „örökre”. Teljes igazsággal az „örökre” csak az örökkévalóságra igaz.

– És neked így kell élned, olyan hittel, melytől a méz zamatát érzed, mennyei édességet, arra az örökkévalóságra gondolva, mely tényleg örökre van!

Ha nem volna más élet, mint ez, kegyetlen tréfa lenne: képmutatás, gonoszság, önzés, árulás.

Haladj előre vidáman, igyekezve, akkor is, ha oly kicsiny vagy: ha semmi vagy!

– Vele a világon senki meg nem állíthat téged. Gondold meg azt is, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik: ezen a földön mindent helyre lehet igazítani, kivéve a halált; és számunkra a halál – Élet.