Pontlista
Szent Lukács Evangélista elbeszéli, hogy Jézus imádkozott…: micsoda imádság lehetett a Jézusé!
Elmélkedd át nyugodtan ezt a valóságot: a tanítványok látogatják Jézust és beszélgetéseikben az Úr tanítja – példájával is –, hogyan kell imádkozniuk, s az isteni irgalom nagy csodája: hogy mi Isten fiai vagyunk, és úgy fordulhatunk Hozzá, ahogyan egy fiú beszél az Atyjával.
Amikor új napot kezdesz, melyen Krisztus mellett fogsz dolgozni, és annyi lélekre fogsz gondot viselni, akik keresik Őt, légy meggyőződve, hogy nincs más út, mint az Úrhoz folyamodni.
– Csak az imádságban és az imádsággal tanulunk meg másokat szolgálni!
Az imádság – emlékezz rá – nem abban áll, hogy szép beszédeket mondunk, hogy hangzatos frázisokat vagy vigasztaló beszédeket mondunk…
Az imádság néha egy pillantás az Úrnak egy képére, vagy Anyjának egy képére; máskor egy könyörgés szavakba foglalva; ismét máskor jó cselekedetek felajánlása, a hűség eredményeié…
Mint a katona, aki őrt áll, úgy kell állnunk az Úrnak, a mi Istenünknek ajtajában: ez az imádság. Vagy ahogyan egy kiskutya odabújik a gazdája lábához.
– És ne habozz azt mondani neki: Uram, itt vagyok, mint egy hűséges kutya; vagy még inkább, mint egy kis szamár, amely nem rúgja meg azt, aki szereti.
Mindannyiunknak „ipse Christus”-nak kell lennünk – Krisztusnak magának. Szent Pál az, aki Isten nevében a lelkünkre köti: „Induimini Dominum Iesum Christum” – öltözzetek Jézus Krisztusba.
Mi mindannyian – te is! – kötelesek vagyunk ügyelni arra, hogyan öltjük fel azt a ruhát, amelyről az apostol beszél; mindannyian, személy szerint, szüntelenül párbeszédet kell, hogy folytassunk az Úrral.
Imádságod nem szorítkozhat csupán szavakra: valódi tartalma kell, hogy legyen és gyakorlati következményei.
Imádkozni, ez az út, hogy szembeszálljunk minden bajjal, amitől szenvedünk.
Mindig úgy fogtam fel a keresztény ember imáját, mint szerető beszélgetést Jézussal, melynek azokban a pillanatokban sem kell megszakadnia, amikor fizikailag távol vagyunk a Tabernákulumtól, mert egész életünk az emberi szeretet Istenhez szóló versszakaiból áll…, és mindig képesek vagyunk szeretni.
Az imádság lelkülete, mely átjárja Jézus Krisztusnak az emberek közötti egész életét, arra tanít minket, hogy minden cselekedetet – nagyot és kicsit egyaránt – az imádságnak kell megelőznie, kísérnie és követnie.
Azt mondtad: feltettem magamban, hogy gyakrabban látogatom a Vigasztalót, és kérem megvilágosításait.
– Jól van: de ne feledd, fiam, hogy a Szentlélek a Kereszt gyümölcse.
Imádkozz az egész világért, minden emberért, bármilyen a fajtájuk, a nyelvük vagy a vallásuk. Azokért, akiknek határozatlan képzetük van a vallásról, és azokért, akik nem ismerik a hitet.
– Ez a lelkek iránti szenvedélyes vágy, mely híven és világosan jelzi, hogy szeretjük Jézust, el fogja érni, hogy Jézus eljön.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/forja/82758/ (2025.12.14.)