Pontlista

Isten kegyelmével vállalkoznod kell a lehetetlenre, és meg is kell valósítanod…, mert a lehetségest mindenki meg tudja tenni.

Utasítsd el a saját pesszimizmusodat, és ne engedj pesszimistákat magad mellé. – Istennek vidáman és túláradó érzéssel kell szolgálni.

Vesd el magadtól ezt az emberi okosságot, mely annyira óvatossá – bocsáss meg! –, annyira gyávává tesz.

– Nem lehetünk szánalmas emberek, kiskorú férfiak vagy nők, rövidlátók, természetfeletti horizont nélküliek…! Talán saját magunkért dolgozunk? Nem!

Akkor hát mondjuk ki félelem nélkül: Jézusom, Érted dolgozunk, és… megtagadnád tőlünk az anyagi eszközöket? Jól tudod, hogy kevesek vagyunk; mégis, én sem viselkednék így egy cseléddel, aki a szolgálatomra lenne…

Ezért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy megadod nekünk azt, ami szükséges, hogy szolgáljunk neked.

Indítsd fel a hitet: Őellene nem lehet győzni! És az övéi ellen sem!

– Ezt ne feledd!

Ne csüggedj, előre, előre, egy olyan makacssággal, amely szent és amelyet a lelkiéletben állhatatosságnak neveznek.

Istenem: jöjj mindig segítségemre a valódi szükségekben.

Az állapotod nem rosszabb. – A helyzet az, hogy most több benned a világosság, hogy megismerd magad: kerüld el a csüggedés legkisebb tünetét is!

A személyes megszentelődés útján, néha az lehet az ember érzése, hogy előrehaladás helyett visszaesik; javulás helyett, romlik.

Amíg van belső küzdelem, ez a pesszimista gondolat csak hamis illúzió, csalódás, melyet vissza kell utasítani.

– Tarts ki nyugodtan: ha makacsul küzdesz, előrehaladsz utadon és megszentelődöl.

A belső szárazság nem langyosság. A langyosságban a kegyelem vize nem itatja át az embert, csak tovahalad…, viszont vannak olyan száraz földek, amelyek látszólag szikkadtak, és amelyek néhány csepp esőtől megtelnek – amikor eljön a pillanat – virágokkal és ízes gyümölcsökkel.

Ezért fontos – mikor győzzük meg már magunkat róla? – annyira az engedelmesség a minden pillanatban érkező isteni hívások iránt, hiszen Isten éppen ezekben vár minket!

Legyen meg benned ez a szent ravaszság: ne várd, hogy az Úr kellemetlenségeket küldjön neked; idézd elő őket magad, önkéntes engeszteléssel. – És akkor nem megadással fogod fogadni őket – ez a régi szó rá –, hanem Szeretettel: ez, örökké ifjú szó.

Ma először, az az érzésed volt, hogy minden egyszerűbbé válik, hogy minden kibogozódik: úgy látod, hogy végre elhárultak azok a problémák, amik aggasztottak téged. És megérted, hogy annál inkább és annál jobban fognak megindulni, minél jobban ráhagyatkozol, minél inkább átadod magad Atyádnak, Istenednek karjába.

Mire vársz, hogy mindig úgy viselkedj – ennek kellene lennie az életed értelmének! – mint Isten fia?

Fordulj a Szűzhöz – Isten Anyjához, Leányához, Mátkájához, Édesanyánkhoz –, és kérd őt, hogy eszközöljön ki számodra a Szentháromságtól több kegyelmet: a hit kegyelmét, a reményt, a szeretetet, a megbánást, hogy amikor életedben úgy tűnik, hogy erős szél fúj, száraz szél, mely kiszáríthatja a lélek virágait, a tieid ne száradjanak el… sem testvéreidéi.

Lehetetlennek tűnik, hogy egy olyan ember, mint te – aki tudod, hogy semmi vagy, mint mondod –, akadályokat merjen támasztani az Isten kegyelmének.

Pedig ez az, amit teszel hamis alázatosságoddal, objektivitásoddal”, pesszimizmusoddal.

Add meg nekem a kegyelmet, hogy veszni hagyjak mindent, ami az én személyemet illeti. Nem kell, hogy más gondom legyen, mint a Te Dicsőséged… egyszóval a Te Szereteted. – Mindent Szeretetből!

„Ezeknek a szavaknak a hallatára – hogy a Király eljött a földre –, Heródest zavar fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.”

Ez a mindennapi élet! Ugyanez történik ma is: Isten nagysága előtt, mely ezer módon megnyilvánul, nem hiányoznak olyan emberek – még hatóságok sem –, akik megzavarodnak. Mert… nem szeretik Istent teljesen; hiszen nem olyan emberek, akik komolyan találkozni szeretnének Vele; mert nem akarják követni az Ő sugallatait és így akadállyá válnak az isteni úton.

– Légy hát óvatos, folytasd a munkádat, ne aggódj, keresd az Urat, imádkozz, és Ő győzni fog.

Nem vagy egyedül – se te, se én nem találhatjuk magunkat magányosnak. És legkevésbé akkor, ha Mária által Jézushoz megyünk, mert ő olyan Édesanya, aki soha nem hagy minket el.

Ha úgy tűnik neked, hogy az Úr elhagy, ne szomorodj el: keresd Őt nagyobb igyekezettel! Ő, a Szeretet, nem hagy téged magadra.

– Légy meggyőződve róla, hogy Szeretetből „hagy téged magadra”, hogy világosan lásd életedben azt, ami az Övé, és ami a tiéd.

Azt mondtad nekem: „Nemcsak képtelennek látom magam arra, hogy előrehaladjak az úton, hanem képtelennek látom magam arra is, hogy megszabaduljak – szegény lelkem! – a kegyelem csodája nélkül. Hideg vagyok és – ami még rosszabb – mintegy közömbös: mintha szemlélője volnék „a saját esetemnek”, akinek nem számít semmi abból, amit lát. Terméketlenek lesznek ezek a napok?

És mégis az Édesanyám az én Anyám, és Jézus – merhetem mondani? – az én Jézusom! És vannak szent lelkek most is, akik imádkoznak értem”.

– Haladj tovább Édesanyád kezét fogva – válaszoltam neked –, és „merd” mondani Jézusnak, hogy a tiéd. Ő jósága folytán világosságot fog adni a lelkedbe.

Adj nekem, Jézusom, keresztet Cirenei Simonok nélkül. Rosszul mondtam: szükségem lesz a Te kegyelmedre, a Te segítségedre, mint mindenben; légy Te az én Cirenei Simonom. Veled, Istenem, nincs olyan próba, amitől félnék…

– De ha a kereszt, a halálos unalom, a szomorúság lenne? – Azt mondom Neked, Uram, hogy Veled örömmel lennék szomorú.

Ha Téged nem veszítelek el, nem lesz a számomra olyan büntetés, amely tényleg büntetés legyen.

Jézus senkitől sem tagadja meg igéjét, és olyan szó az Övé, amely gyógyít, vígasztal, megvilágosít.

– Emlékezzünk erre mindig, te és én, akkor is, ha fáradtaknak éreznénk magunkat a munka vagy a viszontagságok súlya alatt.

Ne várd, hogy az emberek megtapsoljanak a munkádért.

– Sőt! Még azt se várd néha, hogy téged más emberek és intézmények megértsenek, olyanok, akik pedig szintén Krisztusért dolgoznak.

– Keresd egyedül az Isten dicsőségét, és mindenkit szeretve ne törődj azzal, ha valaki nem ért meg téged.

Ha hegyek tornyosulnak, ha akadályokba, meg nem értésbe, csapdákba ütközöl, melyeket a sátán akar, és az Úr megenged, legyen benned hit, tevékeny hit, áldozatos hit, alázatos hit.

Az apostoli munka látszólagos terméketlensége láttán a csüggedés hullámának tünetei rohannak meg téged. Hited utasítsa el ezeket határozottan… – de vess számot azzal, hogy több hitre van szükséged, alázatos, eleven, tevékeny hitre.

Te, aki a lelkek üdvösségét kívánod, kiálts fel, mint annak a beteg fiúnak az édesapja, akit a démon szállt meg: „Domine, adiuva incredulitatem meam!” – Uram, segíts hitetlenségemen!

Ne kételkedj: a csoda meg fog ismétlődni.

Igaz, hogy a magadéból nem teszel semmit, hogy lelkedben Isten az, aki mindent művel.

– Mégis, ne a levelezésed tekintetében legyen ez így.

Gyakorold magad a remény erényében, kitartva – az Úrért, és akkor is, ha áldozattal jár – jól végzett munkádban, azzal a meggyőződéssel, hogy fáradságod nem hiábavaló Isten előtt.

Mikor mindennapi küzdelmedben, mely rendszerint sok apró dologból áll, vannak olyan vágyak és valóságok, melyek folytonosan Isten kedvében járnak, biztosítlak: semmi nem vész kárba!

Gondold meg, hiszen pontosan így van: milyen jó az Úr, aki keresett engem, aki megismertette velem ezt a szent utat azért, hogy hatékony legyek, hogy szeressek minden teremtményt, és hogy a békét és az örömet adjam nekik!

– Ennek a gondolatnak azután elhatározásokban kell konkretizálódnia.

Tudod, hogy nem fog hiányozni neked Isten kegyelme, mert Ő választott ki téged öröktől fogva. És ha így bánt veled, meg fog adni neked minden segítséget, hogy fiaként hűséges légy hozzá.

– Járj hát biztonsággal és naprakész levelezéssel.

Arra kérem Isten Anyját, hogy tudjon, hogy akarjon ránk mosolyogni…, és ránk fog mosolyogni.

És ezenkívül nagylelkűségünket a földön ezerszeresen meg fogja jutalmazni: az ezerszeresét kérem tőle!

Gyakorolj vidám szeretetet, édeset és erőset, emberit és természetfelettit; szívélyes szeretetet, mely mindenkit állandó őszinte mosollyal tud fogadni; mely meg tudja érteni a mások gondolatait és érzéseit.

– Így gyengéden és erősen, anélkül, hogy személyes viselkedésedben vagy a tanításban engedményt tennél, Krisztus – jól megélt – szeretete hódító lelkületet fog adni neked: napról napra jobban fogsz éhezni arra, hogy dolgozz a lelkekért.

Fiam, biztonsággal mondtam neked: nem ismeretlenek előttem azok az „akadályok”, melyekbe akkor ütközünk, ha alkalmazni akarjuk a mi „őrültségünket” más apostolokra. Egyes nehézségek leküzdhetetlennek tűnhetnek…, de „inter medium montium pertransibunt aquae” – a vizek átfolynak a hegyeken: a természetfölötti lelkület és lelkesedésünk lelkülete átkelnek a hegyeken, és le fogjuk küzdeni az akadályokat.

„Istenem, Istenem! Mindenkit egyformán szerettem, Érted, Benned és Veled: és most mind szétszóródtak” – így panaszkodtál, mikor újra egyedül és emberi eszközök nélkül láttad magad.

– De az Úr azonnal bizonyosságot öntött lelkedbe arról, hogy Ő mindent megold. Azt mondtad Neki: Majd Te gondoskodsz róla!

– És valóban, az Úr mindent elrendezett előbb, inkább és jobban, mint ahogy remélted.

Méltó, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek az egész teremtett világ Királynéjává és Úrnőjévé koronázza a Szent Szüzet.

– Élj hatalmával! Fiúi merészséggel társulj az Ég ünnepéhez. – Isten Anyját és az én Édesanyámat megkoronázom a magam megtisztult nyomorúságaival, mert sem drágaköveim, sem erényeim nincsenek.

– Bátorság!