Pontlista

Az öröm, keresztény érték, amely addig van meg nekünk, amíg küzdünk. Hiszen a békesség gyümölcse az. A béke pedig annak eredménye, hogy megnyertük a harcot; és az ember élete a földön – így olvassuk a Szentírásban – küzdelem.

Ha mennyei Atyánk kedvelt fiainak érezzük magunkat, – és azok is vagyunk! –, hogyan ne volnánk mindig vidámak? – Gondold meg.

Milyen szép a mi keresztényi – istengyermeki! – hivatásunk, mely megadja nekünk a földön az örömet és a békességet, amit a világ nem tud megadni!

Az öröm szükségszerű következménye az istengyermekségnek, annak, hogy tudjuk Atyánk, az Isten különösen szeret minket, elfogad minket, segít és megbocsát nekünk.

– Mindig tartsd jól emlékezetedben: még ha olykor úgy tűnik is, hogy minden összeomlik, nem omlik össze semmi! Isten ugyanis nem veszít csatát.

Légy biztos benne: a vágy – a tettekben megnyilvánuló! –, hogy Isten jó gyermekeként viselkedj, tartós ifjúságot, derűt, örömet és békét ad.

A keresztény öröm nem fiziológiai jellegű: alapja természetfeletti, és felette áll a betegségnek és a kellemetlenségnek.

– Az öröm nem csörgőmuzsikás dínomdánom, sem népi táncmulatság.

Az igazi öröm valami bensőségesebb dolog: valami, ami derűssé tesz minket akkor is, ha néha az arcunk komoly marad.

Mikor érzed, hogy forr benned a büszkeség – a kevélység! –, mely miatt szuperembernek tekinted magad, elérkezett a pillanat, hogy felkiálts: Nem! És így meg fogod érezni Isten jó gyermekének örömét, aki a földön jártában hibákat is elkövet, de a jót teszi.