Pontlista

Néha – gyakran hallottad tőlem, hogy beszéltem róla – úgy szólunk a szeretetről, mintha a saját gyönyörűségünk felé vivő impulzus lenne, vagy egyszerű eszköz, hogy önző módon a saját személyiségünket teljesítsük ki.

– De azt is mondtam neked mindig, hogy nem így van: az igazi szeretet megkívánja, hogy kilépjünk magunkból, hogy odaadjuk magunkat. A hiteles szeretet örömmel jár: olyan örömmel, melynek a gyökere Kereszt alakú.

Olyannak látod magad, mint egy szerencsétlen inas, akitől a gazdája elvette a libériát – nem érzed magad egyébnek, mint bűnösnek! – és megérted azt a mezítelenséget, amit ősszüleink megtapasztaltak.

– Mindig sírnod kellene, és sokat sírtál, sokat szenvedtél, mégis nagyon boldog vagy. Nem cserélnél senkivel. A te „gaudium cum pace” – békés örömödet immár sok év óta nem veszíted el. Hálás vagy érte Istennek, és mindenkinek el szeretnéd vinni a boldogságnak ezt a titkát.

– Igen: érthető, hogy miért mondták sokszor – még ha neked nem számít is „hogy mit mondanak” – hogy a „béke embere” vagy.

A szeretet áldozat, és a Szeretetből vállalt áldozat élvezet.