Pontlista

Uram, add, hogy fiaid olyanok legyenek, mint az izzó parázs. Messziről látható lángolás nélkül. Olyan parázs, mely felgyújtja az első tüzet minden egyes szívben, mely közeledik hozzá…

– Add, hogy ez a szikra tűzvésszé lehessen! Angyalaid – tudom, láttam – nagyon gyakorlottak abban, hogyan fújjanak rá a szívekben rejlő parázsra…, és egy olyan szív, amelyben nincs hamu, nem tehet mást, mint hogy a tied legyen.

Ahogyan a Mester akarja, neked – jól beágyazódva ebbe a világba, amelyben élni osztályrészünkül jutott, és az emberek minden tevékenységébe – sónak és világosságnak kell lenned. – Világosságnak, mely megvilágítja az értelmeket és a szíveket. Sónak, mely ízt ad, és megóv a romlástól.

Ezért ha hiányzik belőled az apostoli lendület, íztelen és haszontalan leszel. Csalódást okozol a többieknek, és az életed abszurditássá válik.

Ha másik Krisztus vagy, ha Isten fiaként viselkedsz, ahol csak vagy, tüzet fogsz gyújtani: Krisztus lángra lobbantja az embert, nem hagyja közömbösen a szíveket.

Látom Keresztedet, Jézusom, és örülök kegyelmednek, mert a te Kálváriád díja volt számunkra a Szentlélek… És nekem adod magad mindennap szerelmesen – bolondul! – a Szentostyában… És Isten fiává tettél engem! És nekem adtad a te Édesanyádat.

Nem elég, hogy köszönetet mondok Neked: más felé jár a gondolatom: Uram, Uram, annyi lélek van távol Tőled!

Tápláld életedben az apostoli munka égő vágyát, hogy megismerjék Őt…, és szeressék…, és érezzék, hogy szereti őket!

Azt írtad: „Hallom, amint kiáltasz, ó Királyom, élő szóval, amely még ma is vibrál: Ignem veni mittere in terram, et quid volo nisi ut accendatur? – tüzet jöttem hozni a földre, és mi mást akarok, mint, hogy égjen?”

Azután hozzátetted: „Uram, válaszolok neked – egész énemmel – érzékeimmel és képességeimmel: Ecce ego, quia vocasti me! – íme itt vagyok, mert hívtál!”

– Ez a te válaszod legyen mindennapi valósággá.

Édesanyám…, vezess el minket arra az őrületre, mely belebolondít a mi Jézusunkba másokat is.

Mária, Édes Úrnő: a szeretet ne legyen bennünk lidércfény hamis tüze, melyet talán bomló holttestek termelnek…: legyen valódi emésztő tűz, mely mindent lángra lobbant és megéget, amihez csak hozzáér.

Valahányszor kapcsolatba kerülsz valakivel – bárki legyen is az –, keresd a módját, hogy anélkül, hogy különös dolgokat tennél, átadj neki valamit abból az örömből, hogy Isten fia vagy, és Isten fiaként élsz.

Gyakorolj vidám szeretetet, édeset és erőset, emberit és természetfelettit; szívélyes szeretetet, mely mindenkit állandó őszinte mosollyal tud fogadni; mely meg tudja érteni a mások gondolatait és érzéseit.

– Így gyengéden és erősen, anélkül, hogy személyes viselkedésedben vagy a tanításban engedményt tennél, Krisztus – jól megélt – szeretete hódító lelkületet fog adni neked: napról napra jobban fogsz éhezni arra, hogy dolgozz a lelkekért.

Gyermekem, nem égsz a vágytól, hogy azon légy: mindenki szeresse Őt.

Kereszténynek lenni a világban nem jelenti azt, hogy elszigetelődünk, ellenkezőleg! – Azt jelenti, hogy minden embert szeretünk, és lángra kívánjuk gyújtani őket Isten szeretetének tüzével.

Úgy kell viselkedned, mint az égő fáklya, mely bárhol van, mindent meggyújt; vagy legalább igyekezz emelni azok lelki hőmérsékletét, akik a környezetedben vannak, arra vezetve őket, hogy intenzív keresztény életet éljenek.

Mikor együtt vagy valakivel, egy lelket kell látnod: egy lelket, akit segíteni, megérteni kell, akivel együtt kell élni, és akit meg kell menteni.

Ha van benned apostoli lelkület, így imádkozz: Uram, add, hogy „sarokba tudjam szorítani” az embereket, és fel tudjam kelteni mindnyájukban a Szeretet tüzét, hogy tevékenységeink egyetlen motorjává váljanak.

A nagy embertömeg között – minket minden lélek érdekel – kovásznak kell lenned, hogy az isteni kegyelem segítségével, és a saját engedelmességed révén mindenütt úgy működj, mint az élesztő, mely minőséget, ízt, kiterjedést ad, hogy Krisztus kenyere más lelkeket is táplálhasson.

Védd az igazságot, szeretettel és határozottan, mikor Isten dolgairól van szó. Gyakorold a szent szemtelenséget a tévedések leleplezésében, melyek néha kis csapdák; máskor gyűlöletes érvelések vagy émelyítő tudatlanságok; és általában az olyan emberek tehetetlenségének kifejezései, akik nem képesek elviselni Isten szavának termékenységét.

Azon a napon, mikor nem próbálnál másokat közelebb vinni Istenhez – te, akinek mindig égő fáklyának kell lenned – átalakulnál hitvány széndarabbá, vagy egy kupac hamuvá, melyet egy fuvallat szétszór.

– Tüzet kell hordoznod, égned, lobognod kell, az istenszeretet, a hűség, az apostolság lángjait kell gyújtanod.

Tőled függ az is, hogy sokan ne maradjanak a sötétségben, és olyan úton járjanak, mely az örök életre vezet.

Az apostoli munka szépségét, nagyságát és hatékonyságát szemlélve légy biztos benne, hogy fejfájást fog neked okozni, ha az útra gondolsz, amit még meg kell tenni, hisz annyi lélek várakozik. És nagy boldogság fog eltölteni, ha Jézus szolgájának ajánlhatod fel magad. Vágyódsz a Keresztre, a fájdalomra, a Szeretetre és a lelkekre. Anélkül, hogy akarnád, ösztönös mozdulattal – mely a Szeretet – kitárod karodat és kinyitod tenyeredet, hogy Ő szögezzen téged áldott Keresztjére: hogy szolgája légy – „serviam!” –, ami uralkodást jelent.

Meghalni jó dolog. Lehetséges, hogy valakinek hite legyen, és ugyanakkor féljen a haláltól?… Ám amíg az Úr a földön akar hagyni téged, gyávaság lenne meghalnod. Élni, élni, szenvedni és dolgozni Szeretetből: ez a te feladatod.

Nagyon elkomolyodtál, amikor azt hallottad tőlem: elfogadom a halált, amikor, ahogyan és ahol Ő akarja; ugyanakkor azt gondolom, hogy „kényelmesség” lenne hamar meghalni, mert sok évig kell kívánnunk dolgozni Érte, és Vele a többiek szolgálatában.

Meghalni?… Micsoda kényelem! – ismétlem.

– Amint az az idős és beteg szent püspök mondta: „Non recuso laborem”: Uram, amíg hasznos lehetek Neked, nem utasítom vissza, hogy éljek és dolgozzam Érted.