Pontlista

Ha szereted az Urat, „szükségképpen” érezned kell a lelkek áldott terhét, hogy Istenhez vezesd őket.

Az apostol, rendszeres és állandó imádság nélkül, szükségképpen lanyhaságba esik…, és megszűnik apostolnak lenni.

Ne állíts akadályokat a kegyelem útjába: légy meggyőződve, hogy ahhoz, hogy kovász légy, szentnek kell lenned, küzdened kell, hogy azonosulj Vele.

Rendben van: „rájuk” kell, hogy gondod legyen. De először is, legyen gondod saját magadra, a belső életedre; mert különben nem tudod őket szolgálni.

Urunk, Istenünk azt akarja, hogy szent légy, hogy így megszentelj másokat. – Ezért szükséges, hogy – bátran és őszintén – nézd önmagad, nézd Urunkat Istenünket…, és azután, csak azután, nézd a világot.

Sokszor hangsúlyozták már, milyen veszélyesek a tettek belső élet nélkül, mely lélekkel töltené meg őket: de hangsúlyozni kellene a belső élet veszélyét is – feltéve, hogy megvan – tettek nélkül.

Az életszentség – mikor valódi – túlárad, hogy eltöltsön más szíveket, más lelkeket a maga bőségéből.

Mi, Isten gyermekei másokat megszentelve szentelődünk meg. – Virágzik környezetedben a keresztény élet? Gondolj rá mindennap.

Belső élet nélkül, képzés nélkül, nincs igazi apostoli munka, és nincsenek termékeny tettek: a munka rövid időre szóló, sőt egyenesen fiktív.

– Milyen nagy ezért Isten gyermekeinek felelőssége: éheznünk és szomjaznunk kell Őt és tanítását.

Ahogyan gyárak tucatjainak nagyszabású gépparkja leáll, ha szünetel a villanyáram, ugyanúgy az apostoli tevékenység is elveszti termékenységét az imádság és az önmegtagadás nélkül, melyek megmozgatják Jézus Legszentebb Szívét.

Az apostoli tevékenység – a lelki élet nyilvánvaló kifejeződése – az az állandó szívdobogás, mely azt eredményezi, hogy természetfelettivé tegyük a nap minden – nagy vagy apró – részletét, Isten szeretete révén, melyet minden dologba beleviszünk.

Jézusom, add, hogy szegény szívem elteljék Szereteted óceánjával, olyan hullámokkal, melyek kitisztítják és kimossák belőlem összes nyomorúságomat… Öntsd szívembe Szíved legtisztább és égető vizét, míg csak be nem telik vágyam, hogy szeresselek, amíg csak a szívem meg nem szakad, mert képtelen az isteni tűzvészből több érzelmet befogadni, amíg meg nem halok a Szeretettől, és Szereteted elevenítő, ellenállhatatlan és termékeny zuhatagokban mások szívébe nem ömlik, hogy megremegjenek érintésétől, a Hit és a Szeretet rezdüléseivel.

Járuljunk Jézushoz, a Tabernákulumhoz, hogy megismerjük Őt, hogy átjárjon minket tanítása, hogy ezt a táplálékot adjuk a lelkeknek.