Pontlista

„Mindenre képes vagyok abban, Aki erőt ad nekem!”. Vele nem lehetséges vereség, és ebből a meggyőződésből születik a szent „felsőbbrendűségi komplexus”, hogy foglalatosságainkat győzelmi morállal vállaljuk, mert Isten megadja nekünk erejét.

Mikor Istenért dolgozunk, „felsőbbrendűségi komplexusunk” kell, hogy legyen – emlékeztettelek.

De ez nem valamiféle kevélység megnyilvánulása? – kérdezted. – Nem! Az alázat következménye, azé az alázaté, mely azt mondatja velem: Uram, Te vagy az, aki van. Én vagyok a tagadás. Benned megvan minden tökéletesség: a hatalom, az erő, a szeretet, a dicsőség, a bölcsesség, az uralom, a méltóság… Ha egyesülök Veled, mint a gyerek, aki apja erős karjába vagy anyja lágy ölébe húzódik, érezni fogom istenséged hevét, látni fogom bölcsességed fényeit, érezni fogom véremben a Te erőd áramlását.

Makacsul csak egyedül jársz, a magad akaratát teszed, kizárólag a saját megítélésedet követed… és, látod, az eredmény neve: „terméketlenség”.

Fiam, ha nem veted alá megítélésedet, ha gőgös vagy, ha a „te” apostoli tevékenységednek szenteled magad, egész éjjel dolgozni fogsz – egész életed éjszaka lesz –, és végül üres hálókkal virrad rád a reggel.

Mikor egy apostoli munka elvégzésére adod magad, alkalmazd magadra, amit egy istenkereső ember mondott: „Ma lelkigyakorlatot kezdek tartani papoknak. Adja Isten, hogy sok hasznunkra váljék: először is nekem magamnak!”

– És később: „Több nap telt el a lelkigyakorlatból. A résztvevők százhúszan vannak. Remélem, hogy az Úr jó munkát végez a lelkünkben.”

Fiam, érdemes alázatosnak, engedelmesnek, készségesnek lenned, érdemes töltekezned az Úr Lelkével, hogy elvidd Őt – arról a helyről, melyet betöltesz, a munkahelyedről – minden népnek, mely benépesíti a világot!

Makacsul a magad módján jársz el, s munkád terméketlen.

Engedelmeskedj, légy kezes: ahogyan a gépben is szükséges, hogy minden kerék a maga helyére kerüljön (különben megáll, vagy alkatrészei eltorzulnak; és biztosan nem termel, vagy nagyon gyér a haszna), ugyanúgy ha egy férfit vagy egy nőt kiszakítanak működési területéről, inkább akadálya, mint eszköze lesz az apostoli munkának.

Az apostolnak nincs más célja, mint hogy hagyja, hogy az Úr cselekedjék, vagyis, hogy rendelkezésre álljon.

Próbálod látogatni azt a kollégát, aki alig köszön neked…, és ez nehezedre esik.

– Tarts ki, és ne ítéld meg őt; meglehetnek „a maga indokai”, mint ahogyan te is erősítsd meg a sajátjaidat, hogy napról napra jobban az Úrnak ajánld őt.

Más dolog a szent kényszer, és igen csak más a vak erőszak vagy a bosszú.

Az első lépés arra, hogy másokat közelebb vigyünk Krisztus útjához, az, hogy megelégedettnek, boldognak, Isten felé haladásodban biztosnak lássanak téged.

Kezeld szeretetteljesen, gyengéden – keresztény szeretettel – azt, aki tévedésben van, de ne tűrj megalkuvást abban, ami szent Hitünkkel ellenkezik.

Megértés, tényleges szeretet. Mikor ezt valóban elsajátítottad, mindenkivel nagylelkű leszel megkülönböztetés nélkül, és meg fogod élni – azokkal is, akik bántalmaztak – Jézus tanácsát: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok… és Én megenyhítelek titeket.”