Pontlista

Isten fiai. – Az egyetlen lángot hordozzák, mely képes megvilágítani a lelkek földi útjait, az egyetlen villámot, amelyben sohasem lehet sötétség, árnyék vagy félárnyék.

– Az Úr úgy használ bennünket, mint a fáklyát, hogy ez a fény világítson… Tőlünk függ, hogy ne maradjanak sokan a sötétségben, hanem arra az útra lépjenek, mely az örök életre vezet.

Szívesen vagyunk, Uram, a Te tenyeredben. Szoríts minket erősen! Facsarj ki minket! Add, hogy elveszítsük az egész földi nyomorúságot, hogy megtisztuljunk, hogy lángra lobbanjunk, hogy átitatva érezzük magunkat a Te Véreddel!

– Aztán dobj el minket messzire, messzire az aratás éhségében, hogy az Irántad való Szeretettől napról napra termékenyebb vetés lehessünk.

Öngyilkos és rothadó hullám – vörös és zöldes – próbálja most elnyelni a földet. Ez köpi tisztátalan nyálát a Megváltó Keresztjére.

De Ő azt akarja, hogy a mi lelkünkből egy másik hullám induljon el – fehér és erős, mint az Úr jobbkeze –, mely tisztaságával elborítja minden materializmus szennyét és semlegesíti azt a romlást, mely elárasztotta a világot: ez – és még mennyi más – Isten fiainak feladata.

Fáj látni, hogy kétezer év után olyan kevesen vannak a világon, akiket kereszténynek lehet mondani. És hogy akik kereszténynek nevezik magukat, olyan kevesen élnek Krisztus valódi tanítása szerint.

Megéri föltenni a játszmára az egész életet! Dolgozni és szenvedni Szeretetből, hogy előre vigyük Isten terveit, hogy csatlakozzunk hozzá a Megváltás művében.

Ó, Jézus…, erősítsd meg lelkünket, tedd egyenessé az utat számunkra, és főként, részegíts meg minket a Szeretettel! Tégy minket eleven máglyákká, hogy lángba borítsuk a földet azzal az isteni tűzzel, amit Te hoztál.

Ha Isten Szeretete kiválasztott, és meghívott arra, hogy kövesd, kötelességed válaszolni Neki…, és nem kevésbé kötelességed az is, hogy vezesd a többieket, hogy hozzájárulj embertestvéreid életszentségéhez és ahhoz, hogy az igaz úton járjanak.

Mi, keresztények arra kaptunk hivatást, hogy ifjúi lélekkel gyűjtsük az Evangélium kincsét – mely mindig új –, hogy eljuttassuk a föld minden sarkába.

Légy meggyőződve róla: ha akarod – mivel Isten hallgat téged, szeret téged, és a dicsőséget ígéri neked –, te, akit mennyei Atyád mindenható keze véd, olyan erővel eltelt ember lehetsz, aki kész mindenütt tanúságot tenni az Ő szeretetreméltó és igaz tanításáról.

A csodatevő hatalom! Hány halott, sőt rothadó lelket fel fogsz támasztani, ha megengeded Krisztusnak, hogy cselekedjék benned.

Abban az időben, mondják az Evangéliumok, az Úr ment, és ők, a betegek segítségül hívták és keresték. Ma is, keresztény életeddel Jézus az, Aki megy, és ha Őt követed, sokan meg fogják Őt ismerni, segítségül fogják hívni, a segítségét fogják kérni, és megnyílik a szemük a kegyelem csodálatos fényeire.

Soha nem tulajdoníthatjuk önmagunknak a köztünk járó Jézus hatalmát. Az Úr elhalad, és átformálja a lelkeket, mikor mindnyájan a közelébe megyünk, egy szívvel, egy érzéssel, azzal a közös vággyal, hogy jó keresztények legyünk: de Ő az, nem te, nem is én. Jézus az, aki áthalad!

– Továbbá, Ő itt marad szívünkben – a tiédben és az enyémben – és tabernákulumainkban.

– Jézus az, Aki áthalad, és Jézus az, Aki itt marad. Itt marad benned, mindannyiotokban és bennem is.

Te, aki arról panaszkodsz, hogy egyedül vagy, és a környezet agresszív: gondold meg, hogy Jézus Krisztus, a Jó Magvető, mint gyermekeit, mindegyikünket – mint gabonaszemeket – markában tart; megöntöz Vérével, megtisztít, tisztává tesz és megrészegít…; azután, nagylelkűen egyenként elvet minket szerte a világon: mert a gabonát nem zsák számra vetik, hanem szemenként.

Azt állítod, hogy Krisztus apostola akarsz lenni.

– Nagy örömmel hallgatlak. Kérem az Urat, adja meg neked a kitartást. És ne feledd, hogy ajkunkról, gondolatainkból, szívünkből nem szabad másnak fakadnia, mint isteni dolgoknak, a lelkek iránti éhségnek, olyan témáknak, melyek így vagy úgy Istenhez vezetnek; vagy legalább nem távolítanak el Tőle.