Pontlista

Istenem, hogy lehet, hogy Feszületet látok és nem kezdek el kiáltani a fájdalomtól és a szeretettől?

Micsoda megbecsülést, mekkora tiszteletet, mennyi szeretetet kell éreznünk minden egyes lélek iránt, ha belátjuk, hogy Isten úgy szereti azt, mint valamit, ami az Övé!

Az Úr nem szorítkozott arra, hogy azt mondja nekünk, szeret minket: tetteivel, egész életével mutatta meg nekünk szeretetét. – És te?

Nem szűnök meg ismételni neked, hogy jól belevésődjék a lelkedbe: vallásos élet, vallásos élet, vallásos élet! Valóban, ha hiányzik belőled a szeretet, ez a gyenge belső élet miatt lesz, nem azért mert a jellemed rossz.

Tanuld meg, hogy mindennap és nagylelkűen vállalj valamilyen kényelmetlenséget, vidáman és diszkréten, hogy szolgálj és kellemesebbé tedd mások életét.

– Ez a viselkedésmód Krisztus igazi szeretete.

Szeretni kell Istent, mert a szív szeretetre termett. Ezért, ha nem fordítjuk Isten felé, a Szűzanya felé, a lelkek felé… tiszta érzelemmel, a szív bosszút áll… és átalakul férges hellyé.

Azon a reggelen – hogy elűzd a pesszimizmus árnyékát, mely megrohant téged – továbbra is kitartóan folytattad, mint mindig…, de „komolyabban vetted a dolgot” az Őrangyaloddal. Néhány bókot mondtál neki, és arra kérted, tanítson meg szeretni Jézust… legalább, legalább úgy, amint ő szereti… és megnyugodtál.

Gyakorolj vidám szeretetet, édeset és erőset, emberit és természetfelettit; szívélyes szeretetet, mely mindenkit állandó őszinte mosollyal tud fogadni; mely meg tudja érteni a mások gondolatait és érzéseit.

– Így gyengéden és erősen, anélkül, hogy személyes viselkedésedben vagy a tanításban engedményt tennél, Krisztus – jól megélt – szeretete hódító lelkületet fog adni neked: napról napra jobban fogsz éhezni arra, hogy dolgozz a lelkekért.

Az Úr, kitárt karral, a szeretet folytonos alamizsnáját kéri tőled.

Ne szorítkozz arra, hogy beszélsz a Vigasztalóhoz, hallgasd Őt!

Imádságodban elmélkedd át, hogy a gyermeki életmód, miközben elvezetett annak mély felfedezésére, hogy Isten fia vagy, eltöltött téged gyermeki szeretettel az Atya iránt. Gondold meg, hogy előzőleg Mária által Jézushoz érkeztél, Akit barátjaként, testvéreként, szerelmeseként imádsz, hiszen az vagy…

Azután, mikor megfogadod ezt a tanácsot, megérted, hogy eddig tudtad ugyan, hogy a Szentlélek lakik lelkedben, hogy megszentelje azt…, de nem „ragadtad meg” jelenlétének valóságát. Szükséges volt ez az ajánlás: most észreveszed a Szeretetet magadban, és Vele akarsz lenni, barátja, bizalmasa akarsz lenni.., meg akarod könnyíteni számára a tisztogatás, a gyomlálás, a lángra lobbantás munkáját…

Nem fogom tudni megtenni – gondoltad. – Ismétlem: hallgasd Őt. Erőt fog adni neked, mindent Ő fog tenni, ha akarod…, és biztos, hogy akarod!

– Kérd Őt: Isteni Vendég, Mester, Világosság, Vezető, Szeretet: add, hogy tudjalak tisztelni, hallgassam tanításodat, lángra lobbanjak, kövesselek és szeresselek Téged.

Ahhoz, hogy Istenhez közeledj, hogy egészen Istenhez repülj, az Imádság és az Engesztelés erős és nagylelkű szárnyaira van szükséged.

Hogy elkerüld a megszokást a szóbeli imádságban, igyekezz ugyanazzal a szeretettel mondani az imákat, mint amivel a szerelmes beszél első alkalommal…, és mintha ez lenne az utolsó alkalom, amikor az Úrhoz fordulhatsz.

Ha büszke vagy arra, hogy Szűz Mária gyermeke vagy, kérdezd meg magadtól: hányszor nyilvánul meg a Szűzanya iránti odaadásom a nap folyamán, reggeltől estig?

Két ok van, többek között – mondta magában az a barátom –, hogy jóvátegyük minden szombaton és minden ünnepének vigíliáján a Szeplőtelen Szűz iránt elkövetett sértéseket.

– A második az, hogy vasárnap és a Szűzanya ünnepein (melyek többnyire népi ünnepek) az emberek, ahelyett, hogy imádságnak szentelnék a napot, – elég kinyitni a szemünket, hogy lássuk –, arra használják, hogy megsértsék Jézusunkat nyilvános bűnökkel és botrányos tettekkel.

Az első: hogy mi, akik jó gyermekei akarunk lenni, talán a sátán ösztönzésére nem éljük át kellő figyelemmel az Úrnak és Édesanyjának szentelt napokat.

– Most már belátod, hogy sajnos ezek az érvek mindig nagyon aktuálisak és olyanok, hogy minket is jóvátételre ösztönöznek.

Mindig úgy fogtam fel a keresztény ember imáját, mint szerető beszélgetést Jézussal, melynek azokban a pillanatokban sem kell megszakadnia, amikor fizikailag távol vagyunk a Tabernákulumtól, mert egész életünk az emberi szeretet Istenhez szóló versszakaiból áll…, és mindig képesek vagyunk szeretni.

Oly nagy az Isten Szeretete teremtményei iránt, és oly nagynak kellene lennie a mi viszontszeretetünknek, hogy szentmise közben az óráknak meg kellene állniuk.

A szőlőtővel egységben lévő hajtások fejlődnek és gyümölcsöt hoznak.

– Mit kell tennünk neked és nekem? A Kenyér és a Szó útján nagyon egyesülni Jézussal, Aki számunkra a szőlőtő…, szerető szavakat intézve Hozzá egész nap. A szerelmesek így tesznek.

Szeresd nagyon az Urat. Őrizd és tápláld lelkedben a sürgető vágyat arra, hogy szeresd Őt. Szeresd Istent épp most, mikor talán nem kevesen azok közül, akik kezükben tartják Őt, nem szeretik, bántják, elhanyagolják.

Bánj nagyon jól az Úrral a szentmisében és az egész nap folyamán!

Az imádság a keresztény ember leghatalmasabb fegyvere. Az imádság hatékonnyá tesz bennünket. Az imádság boldoggá tesz bennünket. Az imádság megadja nekünk a szükséges erőt Isten parancsainak teljesítéséhez.

– Igen! Az egész életednek imádsággá lehet és kell válnia.

A személyes életszentség nem öncélú dolog, hanem határozott, isteni és emberi valóság, mely a Szeretet mindennapi cselekedeteiben állandóan megnyilvánul.

Az imádság lelkülete, mely átjárja Jézus Krisztusnak az emberek közötti egész életét, arra tanít minket, hogy minden cselekedetet – nagyot és kicsit egyaránt – az imádságnak kell megelőznie, kísérnie és követnie.

Éld a hitet vidáman, Jézussal egyesülve. – Szeresd Őt igazán – de igazán, igazán –, és főszereplője leszel a Szeretet nagy Kalandjának, mert napról napra szerelmesebb leszel.

Mondd nyugodtan a Mesternek: Uram, csak szolgálni akarok Neked, csak kötelességeimet akarom teljesíteni, és szeretni Téged szerelmes lélekkel! Add, hogy oldalamon érezzem biztos lépteidet. Légy Te az egyetlen támaszom.

– Mondd Neki lassan…, és mondd Neki őszintén!

Te keresztény mivoltodnál fogva nem fordíthatsz hátat embertestvéreid semmiféle gondjának, semmiféle szükségének.

Mennyi kitartással prédikálta Szent János apostol a „mandatum novum”-ot! – „Szeressétek egymást!”

– Térdre borulnék, színészkedés nélkül – ezt kiáltja a szívem –, hogy Isten szeretetére kérjelek titeket: szeressétek egymást, segítsétek egymást, támogassátok egymást, tudjatok egymásnak megbocsátani.

– Ezért vessétek el a gőgöt, legyetek együttérzők, legyetek irgalmasok; segítsétek egymást kölcsönösen imádsággal és őszinte barátsággal.

Csak akkor leszel jó, ha majd meg tudod látni a jó dolgokat és a mások erényeit.

– Ezért, ha javítanod kell, tedd szeretettel, az alkalmas pillanatban, anélkül, hogy mást megaláznál… és azzal a készséggel, hogy tanulj és jobbítsd magadat abban, amit helyreigazítasz.

Szeresd és gyakorold a jótékonyságot, határok és hátrányos megkülönböztetések nélkül, mert ez az az erényünk, mely jellemző a Mester tanítványaira.

– Mégis, a jótékonyság nem vezethet arra – hisz akkor már nem volna erény –, hogy lazítsa a hitet, megszüntesse azokat az éleket, melyek meghatározzák, hogy enyhítse azt – ahogyan egyesek szeretnék – egészen az átalakításig valami formátlan dologgá, melyben már nincs meg Isten ereje és hatalma.

Együtt kell élned embertestvéreiddel, meg kell értened őket, a testvérük kell, hogy légy, szeretetet kell vetned – mint a kasztíliai misztikus mondja – oda, ahol nincs szeretet, hogy szeretetet arass.

A kritikának, ha kritikát kell gyakorolnod, pozitívnak kell lennie, együttműködő szelleműnek, építőnek, sohasem az érintett háta mögött elhangzónak.

– Ha nem ilyen, akkor árulás, morgolódás, megszólás – talán rágalmazás – … és mindig a tisztesség és az egyenesség hiánya.

Ha azt látod, hogy Isten dicsősége és az Egyház java megköveteli, hogy szólj, akkor ne hallgass.

– Gondold meg: ki ne lenne bátor Isten színe előtt, az örökkévalóság színe előtt? Nincs semmi veszteni való, viszont sokat nyerhetünk. Akkor hát, miért nem veted be magad?

Nem vagyunk embertestvéreink jó testvérei, ha nem vagyunk készek tisztességesen viselkedni akkor is, ha olyan valakivel állunk szemben, aki helytelenül magyarázza viselkedésünket, és kellemetlenül reagál rá.

Isten szeret engem… És János Apostol ezt írja: „Szeressük tehát Istent, mert Ő előbb szeretett minket.” – Mintha ez nem volna elég, Jézus odafordul mindnyájunkhoz, tagadhatatlan nyomorúságaink ellenére, hogy megkérdezze tőlünk, ahogyan Pétertől kérdezte: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”…

– Itt az ideje, hogy azt válaszoljuk: „Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy szeretlek”, alázatosan hozzáfűzve: segíts, hogy jobban szeresselek, növeld szeretetemet!

Szeresd szenvedélyesen az Urat. Szeresd bolondulásig, mert ha szeretet van – csak akkor –, megkockáztatom az állítást, nincs szükség még a jó elhatározásokra sem. A szüleimnek – gondolj csak a saját szüleidre – nem volt szükségük arra, hogy jó elhatározást tegyenek arról, hogy szeretnek engem, mégis hogy árasztották rám naponta a szerető figyelmességeket!

Ugyanezzel az emberi szívünkkel szerethetjük és kell is szeretnünk az Istent.

Szent Pál receptet ad nekünk a gyengéd szeretetre: „Alter alterius onera portate et sic adimplebitis legem Christi” – hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.

– A te életedben teljesedik?

Kérdezd meg gyakran magadtól: megteszek mindent, hogy kifinomuljak a szeretetben azok iránt, akik környezetemben élnek?

Mikor azt hirdetem, hogy szőnyeggé kell válnunk, hogy a többiek puhán járhassanak, nem valami szép frázist akarok mondani: ennek valóságnak kell lennie!

– Nehéz dolog ez, mint ahogy nehéz az életszentség is, de könnyű is, mert – ismétlem – az életszentség mindenki számára hozzáférhető.

Annyi önzés, annyi közömbösség közepette – mindenki a maga dolgával törődjön –, eszembe jutnak azok a fából készült erős, masszív szamaracskák, melyek egy asztalon haladtak… Egyikük elvesztette az egyik lábát. De ment előre, mert a többire támaszkodott.

A testvéri feddés gyakorlása – mely evangéliumi gyökerű – a természetfeletti szeretet és a bizalom jele.

Köszönd meg, mikor ilyet kapsz, és ne mulaszd el gyakorolni azokkal szemben, akik a környezetedben élnek.

Mikor bírálunk, mert szükségesnek tartjuk, és teljesíteni akarjuk kötelességünket, számot kell vetnünk a másik és a magunk fájdalmával.

De ez sose legyen kifogás számodra, hogy tartózkodj ennek gyakorlásától.

Mikor együtt vagy valakivel, egy lelket kell látnod: egy lelket, akit segíteni, megérteni kell, akivel együtt kell élni, és akit meg kell menteni.

A szent „kényelmetlen” sok ember élete számára. Ám ez nem jelenti, hogy elviselhetetlennek kellene lennie.

– Buzgalma sohase legyen keserű; bírálata soha ne legyen metsző; példája soha ne csattanjon arrogáns erkölcsi pofonként felebarátja arcán.

Szereteted legyen kedves: ajkadról soha ne hiányozzék, a kellő óvatossággal és természetességgel, még ha belül sírsz is, egy mosoly mindenki számára, egy nem fukarkodó szolgálat.

Mint keresztény, a hit és az erkölcs határain belül, engedhetsz mindenben, ami a tiéd, mégpedig egész szívvel…: de abban, ami Jézus Krisztusé, nem engedhetsz!

Légy eucharisztikus lélek!

– Ha gondolataid és reményeid középpontja a Tabernákulum, milyen bőségesek lesznek fiam, az életszentség és az apostoli tevékenység gyümölcsei!

Járulj kitartóan a Tabernákulum elé, fizikailag vagy szívedben, hogy biztonságban és derűsnek érezd magad: de azért is, hogy érezd, szeretnek…, és hogy szeress!

Jézusom, add, hogy szegény szívem elteljék Szereteted óceánjával, olyan hullámokkal, melyek kitisztítják és kimossák belőlem összes nyomorúságomat… Öntsd szívembe Szíved legtisztább és égető vizét, míg csak be nem telik vágyam, hogy szeresselek, amíg csak a szívem meg nem szakad, mert képtelen az isteni tűzvészből több érzelmet befogadni, amíg meg nem halok a Szeretettől, és Szereteted elevenítő, ellenállhatatlan és termékeny zuhatagokban mások szívébe nem ömlik, hogy megremegjenek érintésétől, a Hit és a Szeretet rezdüléseivel.

Egyetlen – egyetlenegy! – lélek sem lehet közömbös számodra.

Krisztus tanítványa soha nem fog így okoskodni: „Igyekszem jónak lenni, a többiek pedig, ha akarnak…, ám menjenek a pokolba.”

Ez a viselkedés nem emberi, és nem felel meg Isten szeretetének, sem annak a szeretetnek, amellyel embertársaink iránt tartozunk.

Örömmel töltött el, amikor láttam, hogy megértetted, amit mondtam neked: neked és nekem úgy kell cselekednünk, élnünk és halnunk, mint a szerelmeseknek, és így „fogunk élni” örökké.

Gondold meg, milyen kedves Urunknak, Istenünknek a tiszteletére elégetett tömjén; gondold meg azt is, milyen keveset érnek a földi dolgok, melyek alighogy elkezdődnek, már véget is érnek…

Viszont az Égben nagy Szeretet vár téged: árulás, csalás nélkül: az egész Szeretet, az egész szépség, az egész nagyság, az egész tudomány…! És fáradhatatlanul: úgy fog betölteni, hogy nem telsz el vele.

Ha szeretek, számomra nem lesz pokol.

Milyen jó Istennek élni! Milyen jó nem akarni mást, mint az Ő dicsőségét!