Pontlista

Katolikus lelkületűnek lenni azt is jelenti, hogy az egész Egyház gondját éreznünk kell a vállunkon, nem csupán ennek vagy annak a konkrét résznek a gondját; és azt kívánja, hogy imádságunk nagylelkű könyörgéssel terjedjen ki északtól délig, kelettől nyugatig.

Így megérted annak a barátunknak a felkiáltását – a fohászát –, aki a Szent Anyánk iránti sok szeretetlenség láttán így szólt: nekem fáj az Egyház!

Az Egyház munkája, mindennap, olyan, mint egy nagy szőttes, melyet az Úrnak ajánlunk, mert mi mindnyájan, megkereszteltek, Egyház vagyunk.

– Ha teljesítjük feladatunkat – hűségesen és odaadással – ez a nap szép és hibátlan lesz. – De ha valaki meglazít egy szálat itt, egy másik ott, egy harmadik amott…, akkor szép szőttes helyett egy szétfoszlott rongydarabunk lesz csupán.

Ne aggódj, ha munkád most terméketlennek tűnik. Ha a vetés életszentségből van, nem megy veszendőbe; mások takarítják be majd a termést.

Házaspárokkal folytatott beszélgetéseimben ismételten el szoktam mondani, hogy amíg ők és gyermekeik élnek, segíteniük kell egymást, hogy szentek legyenek, noha tudjuk, hogy a földön egyikünk sem lesz szent. Nem fogunk mást tenni, mint küzdeni, küzdeni és küzdeni.

– És hozzáteszem: ti keresztény anyák és apák nagy lelki motor vagytok, mely ellátja tieiteket isteni erővel a küzdelemre, a győzelemre, hogy szentek legyenek. Ne okozzatok nekik csalódást!

Imádkozz mindennap erre a szándékra: hogy mi, katolikusok, mindnyájan hűségesek legyünk, hogy elszánjuk magunkat a küzdelemre azért, hogy szentek legyünk.

– Világos! Mi mást kívánhatunk azoknak, akiket szeretünk, azoknak, akikkel a hit erős köteléke köt össze minket?

Kötelességed örömteli és nagylelkű teljesítésével bőséges kegyelmet nyersz az Úrtól más lelkek számára is.