Pontlista

Egy olyan helyen, ahol az emberek társalogtak és zenét hallgattak, megmagyarázhatatlan vigasztalásként fakadt fel az imádság a lelkedben. Ezekkel a szavakkal fejezted be imádat: Jézusom, nem a vigasztalást akarom, Téged akarlak.

Nem fogom soha osztani – ha tiszteletben tartom is – azok véleményét, akik elválasztják az imádságot a tevékeny élettől, mintha összeférhetetlenek volnának.

Nekünk, Isten fiainak, szemlélődőknek kell lennünk: olyan embereknek, akik a tömeg lármája közepette meg tudják találni a lélek csöndjét, állandó párbeszédben az Úrral; s tudnak úgy tekinteni Rá, ahogyan az ember Apjára, a Barátjára néz, akit bolondul szeret.

Istengyermeki állapotunk – ismétlem – elvezet minket arra, hogy szemlélődő lelkületünk legyen minden emberi tevékenység közepette – fényünk, sónk, kovászunk, az imádság, az önmegtagadás, a vallási és hivatásbeli kultúra révén –, s így megvalósítsuk ezt a programot: minél inkább belemerülünk a világba, annál inkább Istenéi kell, hogy legyünk.

Hívást kaptál Istentől egy konkrét útra: menj a világ minden útkereszteződésére s közben légy – hivatásbeli munkád által – szilárdan Istenben.