Pontlista

Ha nincsenek nehézségek, foglalatosságainknak nincs emberi vonzereje… de természetfeletti sem. – Amikor beversz egy szöget a falba, és nem találsz ellenállást, mit akaszthatsz utána arra a szögre?

„Ezeknek a szavaknak a hallatára – hogy a Király eljött a földre –, Heródest zavar fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.”

Ez a mindennapi élet! Ugyanez történik ma is: Isten nagysága előtt, mely ezer módon megnyilvánul, nem hiányoznak olyan emberek – még hatóságok sem –, akik megzavarodnak. Mert… nem szeretik Istent teljesen; hiszen nem olyan emberek, akik komolyan találkozni szeretnének Vele; mert nem akarják követni az Ő sugallatait és így akadállyá válnak az isteni úton.

– Légy hát óvatos, folytasd a munkádat, ne aggódj, keresd az Urat, imádkozz, és Ő győzni fog.

Fiam, biztonsággal mondtam neked: nem ismeretlenek előttem azok az „akadályok”, melyekbe akkor ütközünk, ha alkalmazni akarjuk a mi „őrültségünket” más apostolokra. Egyes nehézségek leküzdhetetlennek tűnhetnek…, de „inter medium montium pertransibunt aquae” – a vizek átfolynak a hegyeken: a természetfölötti lelkület és lelkesedésünk lelkülete átkelnek a hegyeken, és le fogjuk küzdeni az akadályokat.

Képes vagy elviselni ezeket a megaláztatásokat, melyeket Isten kér tőled olyan dolgokban, melyeknek nincs jelentősége, melyek nem homályosítják el az igazságot? – Nem? Akkor nem szereted az alázat erényét!

Ha kemény csapás, Kereszt ér, ne szomorkodj! Ellenkezőleg, derűs arccal adj hálát az Úrnak.

Mennyire fájnak a gúnyos szavak, még ha az alázat igyekszik is szeretni őket!

– Ne csodálkozz: ajánld fel őket Istennek.

„In silentio et in spe erit fortitudo vestra” – a csendben és a kitartásban lesz a ti erőtök…, biztosítja övéit az Úr. Hallgatni és bízni: két alapvető fegyver a viszontagságok idején, mikor emberi erőforrásaid felmondják a szolgálatot.

A siránkozás nélkül viselt szenvedés is – nézd Jézust Szent Szenvedésében és Halálában – a Szeretet mércéje.

Nézd, milyen jót tettek a lelkednek azok, akik életed során megkárosítottak, vagy meg akartak károsítani.

– Az ilyeneket mások ellenségnek hívják. Te viszont, legalább ebben igyekezve követni a szenteket, és mivel igen kicsi vagy ahhoz, hogy ellenségeid lehessenek vagy lehettek volna, nevezd őket „jótevőknek”. És a végén, mivel Istennek ajánlod őket, még rokonszenvessé is válnak számodra.

Fiam, jól figyelj rám: légy boldog, mikor bántalmaznak és rossz híredet keltik; mikor sokan támadnak rád, és divat lesz leköpni téged, mert omnium peripsema” – mintegy mindenki söpredéke vagy…

– Kerül, sokba kerül. Nehéz ez, amíg csak – végül – nem megyünk a Tabernákulumhoz, olyannak látjuk magunkat, mint akit a világ mocskának tekintenek, szegény féregnek, és őszintén ezt mondjuk: „Uram, ha Neked nincs szükséged az én jó híremre, én mit kezdjek vele?”

Addig a pillanatig Isten gyermeke nem tudja, mi a boldogság: addig, amíg nem jut el erre a mezítelenségre, erre az önátadásra, de amely az önmegtagadáson, a fájdalmon alapszik.

Erősítsd meg lelkedet vezekléssel, hogy amikor a baj jön, soha ne veszítsd el bátorságodat.

Mikor valamilyen szükségben, valamilyen kellemetlenségben vagy – kicsiben vagy nagyban –, hívd segítségül Őrangyalodat, hogy oldja meg azt Jézussal, vagy tegye meg neked azt a szolgálatot, melyre éppen szükséged van.