Pontlista

Kérd az Atyát, a Fiút, a Szentlelket és Édesanyádat, hogy segítsenek megismerni magadat és megsiratni mindazt a szennyet, ami áthaladt fölötted, és ami – sajnos – annyi lerakódást hagyott vissza benned…

– Ugyanakkor, anélkül, hogy eltávolodnál ettől a megfontolástól, mondd Neki: adj nekem, Jézusom olyan Szeretetet, amely a megtisztulás tüze, amelyben szegény testem, szegény szívem, szegény lelkem, szegény anyagi valóm elégnek, s így megtisztulnak minden földi nyomorúságtól… Azután immár üres énemet töltsd meg Magaddal: hogy ne ragaszkodjam már semmihez itt a földön, hogy mindig a Szeretet tartson fenn engem.

A lelkiismeret-vizsgálat végzésének egy jó módja:

– Elfogadtam-e mintegy elégtétel gyanánt a mai napon azokat a kellemetlenségeket, melyek Isten kezéből jöttek, azokat, amelyeket jellemükkel társaim okoztak, azokat melyek a saját nyomorúságomból fakadnak?

– Föl tudtam-e ajánlani az Úrnak elégtételként azt a fájdalmat is, amelyet azért érzek, mert – annyiszor! – megsértettem Őt? Felajánlottam Neki belső szégyenkezésemet és megaláztatásaimat amiatt, hogy beláttam, milyen kevéssé haladok előre az erények útján?

Nyomorúságomban elsiránkoztam egy barátomnak azt a benyomásomat, hogy Jézus nem akar nálam maradni…, és hogy magamra hagy.

– Abban a pillanatban fájdalmat éreztem; bizalommal telve így reagáltam: Nem így van, Szerelmem: hanem én vagyok az, aki eltávolodtam Tőled: nem teszem soha többé!

Fordulj a Szűzanyához, és kérd tőle, hogy adja meg neked – irántad való szeretetének jeleként – a bűnbánat ajándékát, hogy megindultságot érezz bűneid miatt és minden idők minden férfiának és asszonyának bűnei miatt, a Szeretet fájdalmával.

És, ilyen felkészülés után, kockáztasd meg, hogy azt is hozzáfűzd: Anyám, Életem, Reménységem, vezess engem kézenfogva…, és ha van bennem valami most, ami nem tetszik Atyámnak, Istenemnek, add, hogy meglássam és, segítségeddel, kiirtsam magamból.

Folytasd félelem nélkül: Ó kegyes, ó jóságos, ó édes Szűz Mária! Imádkozz értem, hogy Fiad legszeretetreméltóbb akaratát teljesítve, méltó legyek elnyerni és élvezni Urunk Jézus ígéreteit.

Azt írod és én is leírom: – Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged! Jézusom, hányszor ismétlem és újra ismétlem mint egy keserű-édes litániát a te Kéfásodnak ezeket a szavait: mert, tudod, hogy szeretlek Téged, de olyan kevéssé vagyok biztos magamban, hogy nem merem világosan megmondani Neked, annyi tagadás van az én kifordult életemben! – Te tudod, hogy szeretlek Téged! – Hogy a tetteim, Jézusom, ne cáfolják meg soha a szívemnek ezeket a kitöréseit”.

– Tarts ki ebben az imádságodban, s Ő biztosan meg fogja hallgatni.

Ismételd bizalommal: Uram, bárcsak a könnyeim a bűnbánat könnyei lennének!…

– Kérd Tőle alázattal, hogy adja meg neked azt a fájdalmat, amit kívánsz.

Annyi éven át, olyan közel Krisztushoz… és olyan bűnösen!

– Jézus bensőséges közelsége hozzád nem fakaszt zokogásra?

Biztos vagyok benne, hogy Ő meghallgatta alázatos és forró könyörgésedet: – Ó Istenem, nem számít nekem, hogy „mit fognak mondani”: megbocsátok a saját gyalázatos életem miatt: hogy szent legyek!… de csak Érted.

Mit tettem Neked Jézusom, hogy ennyire szeretsz? Megsérteni Téged… és szeretni Téged.

– Szeretni Téged: ebben fog állni az életem.

Minden bukást megszenvedve, mostantól fogva – Isten segítségével – mindig a Kereszten leszek.

Milyen szép annak a papnak az érvelése, aki így prédikál: „Jézus megbocsátotta nekem bűneim szörnyű sokaságát – micsoda nagylelkűség! –, hálátlanságom ellenére. És ha Mária Magdolnának sok bűnt megbocsátottak, mert nagyon szeretett, nekem, akinek még többet bocsátottak meg, micsoda nagy szeretet-adósságom marad!”

Jézus, az őrületig és a hősiességig! A Te kegyelmeddel Uram, még ha meg kell halnom is Érted, nem hagylak el többé.