Pontlista

Ne kívánj semmit a magad számára, se jót, se rosszat: csak azt kívánd magadnak, amit Isten akar.

Bármi legyen is az, mivel az Ő kezéből jön, az Isten kezéből, akármilyen rossznak tűnjék is az emberek szemében, neked, Isten segítségével, jónak, nagyon jónak fog látszani! És mind nagyobb meggyőződéssel fogod mondani: „Et in tribulatione mea dilatasti me… et calix tuus inebrians quam praeclarus est!” – örömem telt a szorongattatásban… mily csodálatos kehely a tiéd…, mely megrészegíti egész lényemet!

Adj nekem, Jézusom, keresztet Cirenei Simonok nélkül. Rosszul mondtam: szükségem lesz a Te kegyelmedre, a Te segítségedre, mint mindenben; légy Te az én Cirenei Simonom. Veled, Istenem, nincs olyan próba, amitől félnék…

– De ha a kereszt, a halálos unalom, a szomorúság lenne? – Azt mondom Neked, Uram, hogy Veled örömmel lennék szomorú.

Ha Téged nem veszítelek el, nem lesz a számomra olyan büntetés, amely tényleg büntetés legyen.

A buta gyerek sír és toporzékol, amikor édesanyja szeretettel megszúrja egy tű hegyével az ujját, hogy kihúzza a belekerült szálkát… Az értelmes gyerek, talán könnyes szemmel – mert a test gyenge –, hálásan nézi anyukáját, aki egy kis szenvedést okoz neki a nagyobb baj elkerülésére.

– Jézusom add, hogy értelmes gyerek legyek.

Mindennap egy kicsit jobban – mint mikor valaki követ vagy egy darab fát farag – le kell csiszolni a durvaságokat, el kell távolítani személyes életünk hiányosságait, bűnbánó lelkülettel, kis önmegtagadásokkal, melyeknek két fajtája van: a cselekvő – melyeket mi keresünk, mint kis virágokat, amit a nap folyamán összegyűjtünk –, és a szenvedő, melyek kívülről jönnek, és amelyeket nehézség árán fogadunk el. Azután Jézus gondoskodik arról, ami hiányzik.

– Milyen csodálatos Feszületté fogsz válni, ha nagylelkűen, örömmel, teljesen megfelelsz Neki!

Szemléld és éld Krisztus Szenvedését Vele együtt: tartsd oda – naponta – a hátadat, amikor ostorozzák; hajtsd oda fejedet a töviskorona alá.

– Az én vidékemen azt mondják: „Szerelemért szerelem jár cserébe.”

Vannak pillanatok, amikor – megfosztva attól az Úrral való egységtől, mely még álmodban is lehetővé tette számodra a folytonos imádságot – úgy tűnik, ellenállást fejtesz ki az Úr Akaratával szemben.

– Ez gyengeség, tudod jól: szeresd a Keresztet. sok olyasmi hiányát, amit mindenki szükségesnek tart; az akadályokat melyek az út megkezdését vagy… folytatását gátolják; a te saját kicsinységedet és lelki nyomorúságodat.

– Ajánld fel – hathatós akarattal – azt, ami a tiéd és azt ami a tieidé: emberileg nézve nem kevés; természetfeletti fényben nézve – semmi.

Szeretni a Keresztet azt jelenti, hogy szívesen tudunk magunknak kellemetlenségeket okozni Krisztus iránti szeretetből, még ha erőfeszítésbe kerül is, mert abba kerül…: már tapasztaltad, hogy ez a két dolog megfér egymással.

Légy igényes önmagaddal szemben félelem nélkül. Rejtett életében sok lélek így tesz, hogy egyedül az Úr tündököljön.

Azt szeretném, ha te meg én úgy reagálnánk, mint az a bizonyos személy – aki teljesen Istené akart lenni – a Szent Család ünnepén, melyet akkor Vízkereszt nyolcadában ünnepeltek.

– „Nem hiányoznak nekem a kis keresztek. Egy tegnapi kereszt – még a könnyeimbe is került – ma elgondolkoztatott arról, hogy Szent József, Apám és Uram, és Édesanyám, Szűz Mária nem akarták »gyermeküket« vízkereszti ajándék nélkül hagyni. Az ajándék megvilágosított, hogy felismerjem hálátlanságomat Jézus iránt, mert kevéssé felelek meg a kegyelemnek, és azt a hatalmas tévedést, hogy bárdolatlan viselkedésemmel ellene szegülök Isten legszentebb Akaratának, mely eszközéül akar engem.”

Nem lehetünk édeskés keresztények, nem szabad, hogy azok legyünk: logikus, hogy a földön legyen fájdalom és kereszt.

Életünkben számot kell vetnünk a Kereszttel. Aki nem veszi számításba a Keresztet, nem keresztény…, és nem fogja tudni elkerülni a találkozást a „maga keresztjével”, melyen kétségbe fog esni.

Most, amikor a Kereszt komoly, súlyos, Jézus úgy rendezi a dolgokat, hogy eltöltsön minket békességgel: Cirenei Simonunkká válik, hogy a teher könnyebb legyen.

Mondd hát Neki, telve bizalommal: Uram, miféle Kereszt ez? Kereszt kereszt nélkül. Mostantól, hogy megtanultam a Rád hagyatkozás receptjét, segítségeddel, minden keresztem mindig ilyen lesz.

Újítsd meg lélekben egy barátunk régi elhatározását: Uram, a szenvedést akarom, nem a látványosságot.

Ha Keresztünk van, örömünk van: Te vagy a miénk, Urunk!

A Kereszt, a Szent Kereszt, nehéz!

– Egyrészt, az én bűneim. Másrészt, Anyánk, az Egyház szenvedéseinek szomorú realitása; oly sok katolikus apátiája, akiknek „akarat nélküli akaratuk” van; az elválás – különböző okokból – a számunkra kedves személyektől; a betegségek és a bánatok, a sajátjaink és a másoké…

A Kereszt, a Szent Kereszt, nehéz: „Fiat, adimpleatur…!” – Legyen, teljesedjék be, dicsértessék és dicsőüljön meg örökre mindenben Isten legigazságosabb és legszeretetreméltóbb Akarata! Amen, Amen.

Mikor oda megyünk, ahová Krisztus megy, mikor nincs többé beletörődés, hanem a lélek hozzáhasonul a Kereszthez – a Kereszt alakját veszi fel –; mikor az ember szereti Isten Akaratát; mikor szereti a Keresztet…, akkor, csak akkor, Ő hordozza azt.

Egyesítsd a fájdalmat – a külső vagy belső Keresztet – Isten Akaratával egy nagylelkű „fiat”-tal, és el fog tölteni az öröm és a béke.

Egy szomorú pillanatban egy pap így imádkozott: „Jöjjön, Jézusom, az a Kereszt, amit Te akarsz: mostantól örömmel fogadom, és megáldom papságom drága áldásával.”

Ha kemény csapás, Kereszt ér, ne szomorkodj! Ellenkezőleg, derűs arccal adj hálát az Úrnak.

Uram – nem számít, ha ezerszer ismétlem is –: együtt akarok lenni Veled a szenvedésben, a Passió és a Kereszt megaláztatásaiban és kegyetlenségeiben.

Ó, Jézusom, a Szeretet bolondságának máglyája akarok lenni! Azt akarom, hogy puszta jelenlétem lángra lobbantsa a világot, sok kilométeres körzetben, olthatatlan tűzzel. Tudni akarom, hogy a Tied vagyok. Aztán, akár jöjjön a Kereszt…

– Nagyszerű út: szenvedni, szeretni és hinni.

Isten szeretete arra indít bennünket, hogy növeljük a Kereszt súlyát…, hogy vállunkon érezzük az egész emberiség terhét, és hogy megvalósítsuk, ki-ki a maga helyzetének és munkájának megfelelő körülmények között, az Atya Akaratának – egyszerre világos és szeretetteljes – terveit.