Pontlista

Ha belső életed, lelked panorámája sötét, engedd, hogy kézen fogva vezessenek, ahogyan az teszi, aki vak.

– Az Úr idővel megjutalmazza lemondásodat a saját véleményedről és világosságot ad neked.

Lelkivezetés. Ne ellenkezz, ha természetfeletti érzékkel és szent szemtelenséggel kutatnak a lelkedben, hogy megállapítsák, milyen mértékig tudod – és akarod! – dicsőíteni Istent.

Vesd alá lelkivezetőd megítélésének önmegtagadási tervedet, hogy ő szabályozza azt.

– De a szabályozás nem jelenti szükségképpen azt, hogy csökkenti, hanem növelheti is, ha megfelelőnek találja. – És, legyen, amint lesz, fogadd el!

Mennyi nehézségbe kerül alázatosan élni! Ugyanis – mint a keresztény népi bölcsesség állítja –, „a kevélység huszonnégy órával az ember halála után hal meg”.

Ezért hát, amikor – ellentétben azzal, amit az mond, aki különös kegyelmet kapott Istentől lelked vezetésére – azt gondolod, hogy neked van igazad, győződj meg róla, hogy „egyáltalán nincs igazad”.

Megijedtél egy kicsit, mikor annyi fényt láttál…, annyit, hogy nehezedre esett nézni, sőt látni is.

– Hunyd be a szemed nyilvánvaló nyomorúságod előtt, nyisd fel lelked tekintetét a hitre, a reményre, a szeretetre, és menj előre, az Ő vezetésére hagyatkozva, annak közvetítésével, aki lelkedet irányítja.