Pontlista

Annyi önzés, annyi közömbösség közepette – mindenki a maga dolgával törődjön –, eszembe jutnak azok a fából készült erős, masszív szamaracskák, melyek egy asztalon haladtak… Egyikük elvesztette az egyik lábát. De ment előre, mert a többire támaszkodott.

Jól értettelek, mikor ezt a következtetést vontad le: biztosan nem érek fel szinte még egy szamár magasságába sem…, annak a szamárnak a magasságába, mely Jézus trónja volt, mikor bevonult Jeruzsálembe: a leghitványabb piszkos rongykupacban maradok, melyet még a legszegényebb guberáló is megvet.

De felhívtam a figyelmedet: az Úr mégis téged választott, és azt akarja, hogy az Ő eszköze légy. Ezért az, hogy magadat – nem alaptalanul – ilyen nyomorultnak látod, egy okkal több kell, hogy legyen arra, hogy hálás légy Istennek, mert meghívott.

Milyen csodálatosan illenek Isten fiaira Szent Ambrusnak ezek a szavai! A nőstény szamárhoz kötött szamárcsikóról beszél, melyre Jézusnak szüksége volt diadalmenetéhez, s ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Csak az Úr parancsa oldozhatta el. Az Apostolok keze oldotta el. Ilyesmihez megfelelő életmódra és sajátos kegyelemre van szükség. Légy te is apostol, hogy megszabadíthasd a rabokat.”

– Engedd meg, hogy egy megjegyzést fűzzek ehhez a szöveghez: hányszor kell Jézus parancsára feloldanunk a lelkek kötelékeit, mert Neki szüksége van rá diadalmenetéhez! Legyen a kezünk apostoli kéz, de a tetteink meg az életünk is… Akkor Isten meg fogja adni nekünk az apostoli kegyelmet is, hogy széttörjük a megláncoltak bilincseit.