Pontlista

Az oltár Szent Áldozatában a pap veszi Istenünk Testét és a Kelyhet az Ő Vérével, és a föld minden dolga fölé emeli ezekkel a szavakkal: „Per Ipsum, et cum Ipso, et in Ipso” – Szerelmem által, Szerelmemmel, Szerelmemben!

Egyesülj ezzel a mozdulattal. Sőt: építsd be ezt a valóságot az életedbe.

Az Evangélista elbeszéli, hogy Jézus, amikor a csodatétel után királlyá akarják koronázni, elrejtőzik.

– Uram, részesíts minket az Eucharisztia csodájában: kérünk, ne rejtőzz el, élj velünk, hogy láthassunk, érinthessünk, érezhessünk, hogy mindig a Közeledben akarjunk lenni, légy életünk és munkánk királya.

A legnagyobb bolond, aki valaha volt, és aki valaha lesz, Ő. Van nagyobb bolondság, mint úgy és azoknak odaadni magát, ahogyan Ő teszi?

Mert már az is bolondság lett volna, hogy valaki védtelen Gyermek lesz és az is marad; de ebben az esetben még sok rossz ember is ellágyult volna, és nem merték volna bántani. Ez kevésnek tűnt Neki: még jobban meg akarta semmisíteni és oda akarta adni magát. Táplálékká lett, Kenyérré lett.

– Isteni Bolond! Hogyan bánnad Veled az emberek?… És én magam?

Jézusom, a Te szerető bolondságod rabul ejti szívemet. Gyenge és kicsiny vagy, hogy naggyá tedd azokat, akik Veled táplálkoznak.

Leírom egy pap szavait, melyeket azokhoz intézet, akik követői voltak apostoli vállalkozásában: „Mikor a monstranciában az oltárra kitett Szentostyát szemlélitek, gondoljátok meg, micsoda szeretet, micsoda gyengédség a Krisztusé. Az irántatok való szeretetem segítségével magyarázom ezt magamnak; ha távol dolgozva, ugyanekkor mindegyikőtök mellett lehetnék, milyen szívesen megtenném!

Krisztus viszont megteheti! És Ő, aki végtelenül nagyobb szeretettel szeret annál, mint amit a föld összes szívei befogadhatnak, itt maradt, hogy mindig egyesülhessünk Legszentebb Emberségével, és hogy segítsen, vigasztaljon, erősítsen minket, hogy hűségesek legyünk.”