Pontlista

Jézus alázatossága: ellenpontként, milyen szégyen nekem – aki por és sár vagyok –, hogy annyiszor álcáztam a gőgömet méltóságnak, igazságosságnak!… – És így mennyi alkalmat szalasztottam el, hogy kövessem a Mestert. Vagy hány alkalmat hagytam kihasználatlanul, mert nem tettem természetfölöttivé azokat!

Jézusom, ha van bennem valami, ami nem tetszik neked, mondd meg, hogy ki tudjam irtani azt.

Az első Apostolok, amikor az Úr hívta őket, azért álltak a régi bárka és a szakadt hálók mellett, hogy megjavítsák őket. Az Úr azt mondta nekik, hogy kövessék Őt; ők pedig, „statim” – azonnal, „relictis omnibus” – mindent elhagyva, mindent!, követték Őt…

Néha megtörténik velünk – akik utánozni kívánjuk őket –, hogy nem hagyunk el teljesen mindent, és marad a szívünkben valami kötődés, valami tévedés az életünkben, amit nem akarunk elvágni, hogy felajánljuk az Úrnak.

– Jól megvizsgálod a szívedet, alaposan? – Ne maradjon benne semmi, ami nem az Övé; máskülönben nem szeretjük Őt jól, se te, se én.

A mi életünk – keresztényeké – nagyon szokásszerű kell, hogy legyen: igyekezni jót tenni mindennap, ugyanazokat a dolgokat kell megélnünk; megvalósítani a világban isteni küldetésünket, teljesítve minden pillanatban apró kötelességünket.

– Vagy még inkább: igyekezni teljesíteni azt, mert néha nem fog sikerülni, és este, lelkiismeret-vizsgálatunkban azt kell majd mondanunk az Úrnak: nem ajánlok fel Neked erényeket, ma csak hibákat tudok felajánlani Neked, de – kegyelmeddel – el fogok jutni oda, hogy győztesnek mondhassam magam.