Pontlista

Fel akarsz jutni Krisztus csúcsaira, magadra akarod ölteni az Ő ruháját, azonosulni akarsz Jézussal: legyen hát a hited tevékeny és áldozatos, végezd a szolgálat cselekedeteit, vesd el azt, ami ebben zavar.

Lázár feltámadt, mert meghallotta Isten szavát: és rögtön ki akart menni abból az állapotából. Ha nem „akart” volna mozdulni, újra meghalt volna.

Őszinte elhatározás: mindig hinni Istenben, mindig remélni Istenben, mindig szeretni Istent…, aki nem fog elhagyni minket soha, akkor sem, ha már szagunk van, mint Lázárnak.

Hiányzik nekünk a hit. Azon a napon, amikor meg fogjuk élni ezt az erényt – bízva Istenben és az ő Anyjában –, bátrak és tisztességesek leszünk. Isten pedig, Aki mindenkor ugyanaz, csodákat fog művelni kezünk által.

– Add meg nekem, ó, Jézusom, ezt a hitet, melyet valóban kívánok! Édesanyám és Úrnőm, legszentebb Mária, add, hogy higgyek!

Ha hegyek tornyosulnak, ha akadályokba, meg nem értésbe, csapdákba ütközöl, melyeket a sátán akar, és az Úr megenged, legyen benned hit, tevékeny hit, áldozatos hit, alázatos hit.

Az apostoli munka látszólagos terméketlensége láttán a csüggedés hullámának tünetei rohannak meg téged. Hited utasítsa el ezeket határozottan… – de vess számot azzal, hogy több hitre van szükséged, alázatos, eleven, tevékeny hitre.

Te, aki a lelkek üdvösségét kívánod, kiálts fel, mint annak a beteg fiúnak az édesapja, akit a démon szállt meg: „Domine, adiuva incredulitatem meam!” – Uram, segíts hitetlenségemen!

Ne kételkedj: a csoda meg fog ismétlődni.

Éld a hitet vidáman, Jézussal egyesülve. – Szeresd Őt igazán – de igazán, igazán –, és főszereplője leszel a Szeretet nagy Kalandjának, mert napról napra szerelmesebb leszel.

Nincs „élő” hite annak, aki nem adja magát ténylegesen Jézus Krisztusnak.

A Jézus Halálára való gondolás felhívássá változik át arra, hogy abszolút őszinteséggel nézzünk szembe mindennapi feladatainkkal, és vegyük komolyan a hitet, amelyet vallunk.

Legyen ez alkalom arra, hogy elmerüljünk Isten Szeretetének mélységébe, hogy így meg tudjuk azt mutatni – szóval és tettel – az embereknek.

Felbátorodtál apostoli tevékenységed nehézségei láttán. Így imádkoztál: „Uram, Te mindig ugyanaz vagy. Add meg nekem azoknak az embereknek a hitét, akik meg tudtak felelni kegyelmednek, és – Nevedben – nagy jeleket, valódi csodákat műveltek…” – És hozzáfűzted: „Tudom, hogy megteszed, de azt is tudom, hogy azt akarod, hogy kérjük Tőled, hogy keressünk Téged, hogy erősen kopogtassunk Szíved ajtaján.”

– Végül megújítottad elhatározásodat, hogy kitartasz az alázatos és bizakodó imában.

Néha a közvetlen jövő aggasztónak tűnik, ha elveszítjük az események természetfeletti szemléletét.

– Tehát, fiam, még egyszer: hit… és több tett. Így biztos, hogy Istenünk, Atyánk továbbra is meg fogja oldani problémáidat.

A keresztény derűlátás nem édeskés optimizmus, nem is emberi bizalom abban, hogy minden jól fog sikerülni.

Olyan optimizmus az, mely a szabadság tudatában és a kegyelem hatalmának bizonyosságában gyökeredzik, olyan optimizmus, mely arra vezet, hogy önmagunkkal szemben igényesek legyünk, s azon fáradozzunk, hogy minden pillanatban megfeleljünk Isten hívásainak.

Vizsgáld meg őszintén, hogyan követed a Mestert. Gondold át, hogy formálisan és szárazon, lendület nélküli hittel adtad-e át magad Neki; nem hiányzik-e az alázat, az áldozat, nem hiányoznak-e a tettek is napjaidban; csak homlokzat van-e benned, és nem hagyod-e figyelmen kívül minden pillanat részleteit…, egyszóval, hogy hiányzik-e belőled a Szeretet.

Ha így van, nem csodálkozhatsz hatástalanságodon. Reagálj azonnal, szorosan megragadva a Szent Szűz kezét.