Pontlista

Szent Lukács Evangélista elbeszéli, hogy Jézus imádkozott…: micsoda imádság lehetett a Jézusé!

Elmélkedd át nyugodtan ezt a valóságot: a tanítványok látogatják Jézust és beszélgetéseikben az Úr tanítja – példájával is –, hogyan kell imádkozniuk, s az isteni irgalom nagy csodája: hogy mi Isten fiai vagyunk, és úgy fordulhatunk Hozzá, ahogyan egy fiú beszél az Atyjával.

Ma először, az az érzésed volt, hogy minden egyszerűbbé válik, hogy minden kibogozódik: úgy látod, hogy végre elhárultak azok a problémák, amik aggasztottak téged. És megérted, hogy annál inkább és annál jobban fognak megindulni, minél jobban ráhagyatkozol, minél inkább átadod magad Atyádnak, Istenednek karjába.

Mire vársz, hogy mindig úgy viselkedj – ennek kellene lennie az életed értelmének! – mint Isten fia?

Mikor Istenért dolgozunk, „felsőbbrendűségi komplexusunk” kell, hogy legyen – emlékeztettelek.

De ez nem valamiféle kevélység megnyilvánulása? – kérdezted. – Nem! Az alázat következménye, azé az alázaté, mely azt mondatja velem: Uram, Te vagy az, aki van. Én vagyok a tagadás. Benned megvan minden tökéletesség: a hatalom, az erő, a szeretet, a dicsőség, a bölcsesség, az uralom, a méltóság… Ha egyesülök Veled, mint a gyerek, aki apja erős karjába vagy anyja lágy ölébe húzódik, érezni fogom istenséged hevét, látni fogom bölcsességed fényeit, érezni fogom véremben a Te erőd áramlását.