Pontlista

Ha mennyei Atyánk kedvelt fiainak érezzük magunkat, – és azok is vagyunk! –, hogyan ne volnánk mindig vidámak? – Gondold meg.

Milyen szép a mi keresztényi – istengyermeki! – hivatásunk, mely megadja nekünk a földön az örömet és a békességet, amit a világ nem tud megadni!

Az a kiváltság, hogy Isten gyermekei közé számítunk, a legnagyobb boldogság, mindig meg nem érdemelt dolog.

Tedd magadévá annak a barátunknak a gondolatait, aki ezt írta: „Jártomban Isten irántam való jóságának jeleiről elmélkedtem. Belső öröm töltött el. Hogy mindenki felfogja gyermeki hálámat, legszívesebben kiáltozni kezdtem volna az utcán: Atyám, Atyám! És – noha nem kiáltottam – halkan sokszor így szóltam Hozzá: Atyám! Biztos voltam benne, hogy szívesen veszi.

– Nem keresek mást: csak az Ő tetszését és Dicsőségét akarom: mindent Érte. Ha az üdvösséget akarom, a saját megszentelődésemet, csak azért teszem, mert tudom, Ő ezt akarja. Ha keresztény életemben szomjazom a lelkek után, azért teszem, mert tudom, hogy Ő szomjazik utánuk. Igazán mondom: nem kell tekintetemet a jutalomra irányítanom. Nem kívánok jutalmat: mindent Szeretetből!”