Pontlista

Fel kell ajánlanunk az Úrnak Ábel áldozatát, az ifjú és szép test áldozatát, a nyáj legjavát: az egészséges és szent testét, azokét a szívekét, amelyeknek csak egy szerelmük van: Te, Istenem! Azokét az értelmekét, melyeket a mély tanulás alakított, melyek alá tudják vetni magukat a te Bölcsességednek. A gyermeki lelkekét, akik nem gondolnak másra, mint arra, hogy Neked tessenek.

– Fogadd el mostantól, Uram, ezt a jóillatú áldozatot.

Tudnunk kell odaadni magunkat, égni az Isten színe előtt, mint a lámpa, melyet a tartóra helyeznek, hogy megvilágítsa az embereket, akiket elborít a sötétség. Mint a fények, melyek az oltár mellett égnek, és amelyek világítva elemésztik magukat.

Az Úr – a Szeretet Mestere – féltékeny szerető, Aki mindent kíván tőlünk, egész érzelmünket. Azt várja, hogy azt ajánljuk fel Neki, amivel rendelkezünk, azt az utat követve, melyet kinek-kinek Ő jelölt ki.

Jézus imádságot kér tőled… Ezt világosan látod.

– Mégis, milyen kevéssé felelsz meg Neki! Minden nehezedre esik: olyan vagy, mint az a gyermek, aki nem akar megtanulni járni. De a te esetedben ez nemcsak lustaság. Félelem is, a nagylelkűség hiánya.

A vászon előtt, a felülkerekedés izgalmával, egy művész így kiáltott: Uram harmincnyolc szívet akarok festeni Neked, harmincnyolc angyalt, akik elégnek az Irántad való szeretettől: harmincnyolc hímzett csodát a Te egedbe, harmincnyolc csillagot a Te köntösödre, harmincnyolc tüzet, harmincnyolc szerelmet, harmincnyolc bolondságot, harmincnyolc vidámságot…

Azután alázatosan elismerte: mindezt képzeletben, vágyban. A valóságban harmincnyolc rosszul sikerült figura ez, melyek inkább sértik a tekintetet, semhogy gyönyörűséget szereznének.

Az Úr társaivá akart tenni minket a megváltásban.

Ezért, hogy segítsen megértenünk ezt a csodálatos dolgot, arra indítja az evangélistákat, hogy annyi nagy csodát beszéljenek el. Onnan vehetett kenyeret, ahonnan akart…, de nem tette! Emberi együttműködést keres: szüksége van egy gyerekre, egy fiúra, néhány darab kenyérre és néhány halra.

– Szüksége van rád és rám, és Isten! – Ennek arra kell indítani minket, hogy nagylelkűen feleljünk meg kegyelmeinek.