Pontlista

Mennyivel tartozol Atyádnak, Istenednek! – Ő adta neked a létet, az értelmet, az akaratot…; megadta neked a kegyelmet: a Szentlelket; Jézust, a Szentostyában; az istenfiúságot; a Legszentebb Szüzet, Isten Anyját és a mi Édesanyánkat; megadta neked a lehetőséget, hogy részt végy a Szentmisén és megadja neked bűneid bocsánatát, az ő bocsánatát – annyiszor! –; kiszámíthatatlan ajándékokat adott neked, némelyikük rendkívüli…

– Mondd, fiam: hogyan válaszoltál erre? Hogyan válaszolsz erre?

Egy kicsit jobban megközelíteni Istent annyit tesz, mint késznek lenni egy új megtérésre, egy új helyesbítésre, annyit tesz, mint figyelmesen hallgatni sugallatait – azokat a szent vágyakat, melyeket lelkünkben sarjaszt –, és gyakorlattá váltani őket.

Mennyi alantasság a viselkedésemben és mennyi hűtlenség a kegyelemhez!

– Édesanyám, bűnösök Menedéke, könyörögj értem; hogy soha ne akadályozzam többé Isten munkáját a lelkemben.

Annyi éven át, olyan közel Krisztushoz… és olyan bűnösen!

– Jézus bensőséges közelsége hozzád nem fakaszt zokogásra?

Lázár feltámadt, mert meghallotta Isten szavát: és rögtön ki akart menni abból az állapotából. Ha nem „akart” volna mozdulni, újra meghalt volna.

Őszinte elhatározás: mindig hinni Istenben, mindig remélni Istenben, mindig szeretni Istent…, aki nem fog elhagyni minket soha, akkor sem, ha már szagunk van, mint Lázárnak.

Legyen áldott az Isten! – Rögtön ezt mondtad magadnak a szentségi gyónás után. És azt gondoltad: olyan ez, mintha újra születtem volna.

Azután derűsen folytattad: „Domine, quid me vis facere?”

– Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

– És te magad adtad meg magadnak a választ: a Te kegyelmeddel, minden fölött és mindenki fölött, teljesíteni fogom Legszentebb Akaratodat: „Serviam!” – szolgálni foglak Téged feltétel nélkül!

Jézus Betlehemben barlangban született, mondja az Írás, „mert nem volt hely számukra a szálláson”.

– Nem szakadok el a teológiai igazságtól, ha azt mondom neked, hogy Jézus még mindig szállást keres a szívedben.

Igaz, hogy a magadéból nem teszel semmit, hogy lelkedben Isten az, aki mindent művel.

– Mégis, ne a levelezésed tekintetében legyen ez így.

Tudod, hogy nem fog hiányozni neked Isten kegyelme, mert Ő választott ki téged öröktől fogva. És ha így bánt veled, meg fog adni neked minden segítséget, hogy fiaként hűséges légy hozzá.

– Járj hát biztonsággal és naprakész levelezéssel.

Mikor még bizonytalan voltál, elmondattad velem: hogyan ismerhetők fel azok a pillanatok, mikor az Úr többet kér tőlünk!

– Csak arra szorítkoztam, hogy emlékeztesselek: biztosítottál engem, hogy mást sem akarsz, mint azonosulni Vele; miért állsz hát ellen?

Jézus imádságot kér tőled… Ezt világosan látod.

– Mégis, milyen kevéssé felelsz meg Neki! Minden nehezedre esik: olyan vagy, mint az a gyermek, aki nem akar megtanulni járni. De a te esetedben ez nemcsak lustaság. Félelem is, a nagylelkűség hiánya.

A minket váró lelkek hatalmas körképe előtt, ennek a nagyszerű és szörnyű felelősségnek a színe előtt, talán az jut eszedbe, amit néha magam is gondolok: rám vár ez az egész munka? Rám, aki oly kevés vagyok?

– Nyissuk hát ki az Evangéliumot, és elmélkedjük át, hogyan gyógyítja meg Jézus a vakon születettet: a föld porából és nyállal készített sárral. És ez az a szemcsepp, mely a vak szemnek világosságot ad!

Ezek vagyunk te meg én. Tudatában vagyunk gyengeségünknek, annak, hogy nem érünk semmit, mégis – Isten kegyelmével és a magunk jó akaratával – szemcseppek vagyunk, hogy megvilágosítsunk, hogy felajánljuk erőnket másoknak és saját magunknak!