Pontlista

A testvéri feddés, amikor meg kell tenned, legyen telve gyengédséggel – segítő szeretettel! – mind formáját, mind tartalmát illetően, hiszen ebben a pillanatban Isten eszköze vagy.

Fiam, csak a magad erejéből nem tudsz elérni semmit a természetfeletti síkon; de ha Isten eszközévé teszed magad, mindenre képes leszel! „Omnia possum in eo qui me confortat!” – Mindenre képes vagyok Abban, Aki erőt ad nekem, mert Ő jóságában, olyan alkalmatlan eszközöket akar használni, mint te meg én.

Gyermekem, szegény kis szamaram: ha az Úr Szeretettel megtisztította a te ganajhoz szokott, fekete farodat, és szatén szerszámot ad rád, s arra ragyogó ékszereket tesz, szegény kis szamár, ne feledd, hogy „képes vagy”, a saját hibádból, földre vetni a szép szerszámot…, de egyedül „nem vagy képes” újból magadra venni.

A minket váró lelkek hatalmas körképe előtt, ennek a nagyszerű és szörnyű felelősségnek a színe előtt, talán az jut eszedbe, amit néha magam is gondolok: rám vár ez az egész munka? Rám, aki oly kevés vagyok?

– Nyissuk hát ki az Evangéliumot, és elmélkedjük át, hogyan gyógyítja meg Jézus a vakon születettet: a föld porából és nyállal készített sárral. És ez az a szemcsepp, mely a vak szemnek világosságot ad!

Ezek vagyunk te meg én. Tudatában vagyunk gyengeségünknek, annak, hogy nem érünk semmit, mégis – Isten kegyelmével és a magunk jó akaratával – szemcseppek vagyunk, hogy megvilágosítsunk, hogy felajánljuk erőnket másoknak és saját magunknak!

Egy apostoli lélek azt mondta Neki: Jézusom, Te látod, mit teszel…, én nem magamért dolgozom…

Mikor az emberek el akarnak végezni egy bizonyos munkát, megfelelő eszközöket igyekeznek használni.

Ha évszázadokkal ezelőtt éltem volna, lúdtollat használtam volna írásra; ma töltőtollat használok.

Isten viszont, mikor el akar végezni egy művet, alkalmatlan eszközöket választ, hogy lássák – hányszor mondták már ezt nekem –, hogy a mű az övé.

Ezért te meg én, akik ismerjük nyomorúságaink hatalmas súlyát, azt kell, hogy mondjuk az Úrnak: noha nyomorult vagyok, nem felejtem el, hogy isteni eszköz vagyok a Te kezedben.

Makacsul a magad módján jársz el, s munkád terméketlen.

Engedelmeskedj, légy kezes: ahogyan a gépben is szükséges, hogy minden kerék a maga helyére kerüljön (különben megáll, vagy alkatrészei eltorzulnak; és biztosan nem termel, vagy nagyon gyér a haszna), ugyanúgy ha egy férfit vagy egy nőt kiszakítanak működési területéről, inkább akadálya, mint eszköze lesz az apostoli munkának.

Jézus mondja: „Aki titeket hallgat, Engem hallgat.”

– Még mindig azt hiszed, hogy a te szavaid győzik meg az embereket?… Ne feledd továbbá, hogy a Szentlélek tervei szolgálatára a legalkalmatlanabb eszközt is felhasználhatja.

Dolgozz alázatosan, vagyis mindenekelőtt Isten áldására számíts, mely nem fog hiányozni; azután a jó vágyaidra; aztán a munkaterveidre; és a nehézségekre, nem feledve, hogy a nehézségek közé kell mindig számítanod a saját életszentséged hiányát is.

– Jó eszköz leszel, ha mindennap harcolsz, hogy jobb légy.

Mikor majd valóban lábbal tiprod saját énedet, és másokért fogsz élni, akkor leszel alkalmas eszköz Isten kezében.

Ő hívta – hívja – tanítványait, és küldi őket: „Ut eatis!” – menjetek, és keressetek mindenkit.