Pontlista

Gyermekem, nem égsz a vágytól, hogy azon légy: mindenki szeresse Őt.

Jó gyermekem: hogyan csókolják a földi szerelmesek a virágokat, a levelet, a szeretett személytől származó emlékeket!…

– Te talán meg tudnál feledkezni arról, hogy mindig melletted van… Ő!? – Elfeledkezel arról…, hogy eheted Őt?

A buta gyerek sír és toporzékol, amikor édesanyja szeretettel megszúrja egy tű hegyével az ujját, hogy kihúzza a belekerült szálkát… Az értelmes gyerek, talán könnyes szemmel – mert a test gyenge –, hálásan nézi anyukáját, aki egy kis szenvedést okoz neki a nagyobb baj elkerülésére.

– Jézusom add, hogy értelmes gyerek legyek.

Hatolj el egészen Betlehemig, közeledj a Gyermekhez, ringasd, mondj Neki lángoló szavakat, szorítsd Őt a szívedre…

– Nem gyerekségekről beszélek: szeretetről van szó! És a szeretet tettekben nyilvánul meg: lelked mélyén nagyon is átölelheted Őt!

Tárjuk Jézus elé, hogy gyermekek vagyunk. És a gyermekek, a kicsiny és zavart gyermekek mennyit fáradoznak, hogy fellépjenek egy lépcsőre! Úgy tűnik, csak vesztegetik az idejüket. Végül sikerül nekik. Most egy másik lépcsőfok. Kézzel-lábbal, egész testük lendületével újabb győzelmet érnek el: még egy lépcsőfok. Aztán újra kezdik. Micsoda erőlködés! Már csak kevés hiányzik… De, épp most, egy esés… és jaj, le újra. Teli ütésekkel, könnyben ázva, a szegény gyerek kezdi, újra kezdi a mászást felfelé.

Így van ez velünk is, Jézusom, amikor magunk vagyunk. Te végy bennünket szerető karodba, mint az ügyetlen gyerek nagy és jó Barátja; ne engedj el minket, amíg fel nem érkeztünk a csúcsra; és akkor – ó akkor! – meg fogunk tudni felelni a Te Irgalmas Szeretetedre; gyermeki vakmerőséggel azt mondjuk majd Neked, édes Urunk, hogy Márián és Józsefen kívül nem volt és nem is lesz olyan halandó – és sok ilyen bolond volt –, aki úgy szeretne Téged, ahogy én szeretlek.

Ne habozz kis gyerekességeket elkövetni – tanácsoltam neked: ha ezek a tettek nem válnak szokássá, nem lesznek terméketlenek.

– Egy példa: tegyük fel, hogy egy lélek, aki a lelki gyermekség útját járja, indítást érez arra, hogy minden este, mikor aludni tér, betakarja a Szent Szűz fából készült szobrocskáját.

Az értelem fellázad az efféle tettek ellen, mert világosan haszontalannak tűnnek. De a kis lélek, akit a kegyelem megérintett, tökéletesen látja, hogy egy gyerek így tenne szeretetből.

És akkor a férfias akarat, mely meg van mindenkiben, aki lelkileg gyermek, feltámad, és megadásra kényszeríti az értelmet… És ha az a gyermeki lélek továbbra is naponta betakarja a Szűzanya szobrocskáját, olyan kis gyermekséget követ el mindennap, mely termékeny az Isten szemében.

Mikor őszintén gyermek leszel, és gyermeki utakat jársz – ha az Úr vezet rajtuk –, győzhetetlen leszel.

Érezned kell a sürgető szükségét annak, hogy kicsinynek lásd magad, mindent nélkülözőnek, gyengének. Akkor el fogsz pihenni mennyei Anyánk ölében, fohászokkal, szerető pillantásokkal, a Mária-tisztelet gyakorlataival…, melyek gyermeki lelkedben gyökereznek.

– Oltalmazni fog téged.

Ne szorítkozz arra, hogy beszélsz a Vigasztalóhoz, hallgasd Őt!

Imádságodban elmélkedd át, hogy a gyermeki életmód, miközben elvezetett annak mély felfedezésére, hogy Isten fia vagy, eltöltött téged gyermeki szeretettel az Atya iránt. Gondold meg, hogy előzőleg Mária által Jézushoz érkeztél, Akit barátjaként, testvéreként, szerelmeseként imádsz, hiszen az vagy…

Azután, mikor megfogadod ezt a tanácsot, megérted, hogy eddig tudtad ugyan, hogy a Szentlélek lakik lelkedben, hogy megszentelje azt…, de nem „ragadtad meg” jelenlétének valóságát. Szükséges volt ez az ajánlás: most észreveszed a Szeretetet magadban, és Vele akarsz lenni, barátja, bizalmasa akarsz lenni.., meg akarod könnyíteni számára a tisztogatás, a gyomlálás, a lángra lobbantás munkáját…

Nem fogom tudni megtenni – gondoltad. – Ismétlem: hallgasd Őt. Erőt fog adni neked, mindent Ő fog tenni, ha akarod…, és biztos, hogy akarod!

– Kérd Őt: Isteni Vendég, Mester, Világosság, Vezető, Szeretet: add, hogy tudjalak tisztelni, hallgassam tanításodat, lángra lobbanjak, kövesselek és szeresselek Téged.

Bizonyos vagy abban, hogy Isten volt az, Aki világosan megláttatta veled, hogy régi belső életed gyermekes apróságaihoz kell visszatérned; és kitartani hónapokig, akár évekig ezekben a hősies apróságokban (a fogékonyság, mely a jó vonatkozásában annyiszor elalszik, nem számít), talán hideg akarattal, de elszántan arra, hogy Szeretetből elvégzed azokat.

Légy igényes önmagaddal szemben félelem nélkül. Rejtett életében sok lélek így tesz, hogy egyedül az Úr tündököljön.

Azt szeretném, ha te meg én úgy reagálnánk, mint az a bizonyos személy – aki teljesen Istené akart lenni – a Szent Család ünnepén, melyet akkor Vízkereszt nyolcadában ünnepeltek.

– „Nem hiányoznak nekem a kis keresztek. Egy tegnapi kereszt – még a könnyeimbe is került – ma elgondolkoztatott arról, hogy Szent József, Apám és Uram, és Édesanyám, Szűz Mária nem akarták »gyermeküket« vízkereszti ajándék nélkül hagyni. Az ajándék megvilágosított, hogy felismerjem hálátlanságomat Jézus iránt, mert kevéssé felelek meg a kegyelemnek, és azt a hatalmas tévedést, hogy bárdolatlan viselkedésemmel ellene szegülök Isten legszentebb Akaratának, mely eszközéül akar engem.”