Pontlista

Gondolj arra, amit a Szentlélek mond, és telj el csodálattal és hálával: „Elegit nos ante mundi constitutionem” – a világ teremtése előtt kiválasztott minket, „ut essemus sancti in conspectu eius!” – hogy szentek legyünk színe előtt.

– Szentnek lenni nem könnyű, de nem is nehéz. Szentnek lenni annyit tesz, mint jó kereszténynek lenni: Krisztushoz hasonulni. – Aki jobban hasonlít Krisztushoz, az keresztényebb, krisztusibb, szentebb.

– És milyen eszközeink vannak erre? – Ugyanazok, mint az első hívőknek, akik látták Jézust, vagy akik meglátták Őt az apostolok vagy az evangélisták elbeszélése révén.

Ha másik Krisztus vagy, ha Isten fiaként viselkedsz, ahol csak vagy, tüzet fogsz gyújtani: Krisztus lángra lobbantja az embert, nem hagyja közömbösen a szíveket.

Mindannyiunknak „ipse Christus”-nak kell lennünk – Krisztusnak magának. Szent Pál az, aki Isten nevében a lelkünkre köti: „Induimini Dominum Iesum Christum” – öltözzetek Jézus Krisztusba.

Mi mindannyian – te is! – kötelesek vagyunk ügyelni arra, hogyan öltjük fel azt a ruhát, amelyről az apostol beszél; mindannyian, személy szerint, szüntelenül párbeszédet kell, hogy folytassunk az Úrral.

Éld természetességgel a keresztény életet! Ismétlem: mutasd meg Krisztust a viselkedésedben úgy, ahogyan egy normális tükör adja vissza a képet, mely nem torzít, és nem csinál karikatúrát. – Ha normális vagy, mint egy ilyen tükör, akkor Krisztus életét fogod visszatükrözni, és azt mutatod meg a többieknek.

Fel akarsz jutni Krisztus csúcsaira, magadra akarod ölteni az Ő ruháját, azonosulni akarsz Jézussal: legyen hát a hited tevékeny és áldozatos, végezd a szolgálat cselekedeteit, vesd el azt, ami ebben zavar.

Mikor még bizonytalan voltál, elmondattad velem: hogyan ismerhetők fel azok a pillanatok, mikor az Úr többet kér tőlünk!

– Csak arra szorítkoztam, hogy emlékeztesselek: biztosítottál engem, hogy mást sem akarsz, mint azonosulni Vele; miért állsz hát ellen?

Jézus Krisztus élete, ha hűségesek vagyunk Hozzá, valamiképpen megismétlődik mindnyájunk életében, mind belső folyamatában – a megszentelődésben –, mind pedig a külső viselkedésben.

– Légy hálás jóságáért.

Hallgasd meg Jézus ajkáról a példabeszédet, melyet Szent János mond el Evangéliumában: „Ego sum vitis, vos palmites” – Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Ha már megjelent képzeletedben, értelmedben az egész példabeszéd, látod, hogy a törzstől, a tőtől elszakadt hajtás nem jó semmire, nem telik meg gyümölccsel, száraz fadarabként végzi, melyet az emberek és az állatok megtaposnak, vagy amelyet tűzbe vetnek…

– Te vagy a hajtás: vond le ennek összes tanulságait.

A szőlőtővel egységben lévő hajtások fejlődnek és gyümölcsöt hoznak.

– Mit kell tennünk neked és nekem? A Kenyér és a Szó útján nagyon egyesülni Jézussal, Aki számunkra a szőlőtő…, szerető szavakat intézve Hozzá egész nap. A szerelmesek így tesznek.

Mondd nyugodtan a Mesternek: Uram, csak szolgálni akarok Neked, csak kötelességeimet akarom teljesíteni, és szeretni Téged szerelmes lélekkel! Add, hogy oldalamon érezzem biztos lépteidet. Légy Te az egyetlen támaszom.

– Mondd Neki lassan…, és mondd Neki őszintén!

Fiam, hol van Krisztus, Akit a lelkek keresnek benned? A kevélységedben? Abban a vágyadban, hogy felülkerekedj másokon? A jellemed hitványságaiban melyeket nem akarsz leküzdeni? Ebben a makacskodásban?… Ott van Krisztus? – Nem!

– Rendben van: Kell, hogy legyen személyiséged, de a te személyiségednek igyekeznie kell azonosulni Krisztussal.

Szent József, Apánk és Urunk, tisztaságos, csillogó, aki méltó voltál arra, hogy karodban hordozd a Gyermek Jézust, hogy mosdasd és átöleld: taníts meg minket úgy bánni Istenünkkel, hogy tiszták legyünk és méltók arra, hogy másik Krisztusok lehessünk.

És segíts minket, hogy Krisztushoz hasonlóan bejárjuk és megmutassuk az isteni utakat – melyek rejtettek és ragyogóak –, és elmondjuk az embereknek, hogy a földön állandóan rendkívüli lelki hatékonysággal rendelkezhetnek.