Pontlista

Vesd el magadtól ezt az emberi okosságot, mely annyira óvatossá – bocsáss meg! –, annyira gyávává tesz.

– Nem lehetünk szánalmas emberek, kiskorú férfiak vagy nők, rövidlátók, természetfeletti horizont nélküliek…! Talán saját magunkért dolgozunk? Nem!

Akkor hát mondjuk ki félelem nélkül: Jézusom, Érted dolgozunk, és… megtagadnád tőlünk az anyagi eszközöket? Jól tudod, hogy kevesek vagyunk; mégis, én sem viselkednék így egy cseléddel, aki a szolgálatomra lenne…

Ezért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy megadod nekünk azt, ami szükséges, hogy szolgáljunk neked.

„Istenem, Istenem! Mindenkit egyformán szerettem, Érted, Benned és Veled: és most mind szétszóródtak” – így panaszkodtál, mikor újra egyedül és emberi eszközök nélkül láttad magad.

– De az Úr azonnal bizonyosságot öntött lelkedbe arról, hogy Ő mindent megold. Azt mondtad Neki: Majd Te gondoskodsz róla!

– És valóban, az Úr mindent elrendezett előbb, inkább és jobban, mint ahogy remélted.

Aki őszintén éli a hitet, tudja, hogy az evilági javak eszközök, és nagylelkűen, hősiesen használja őket.

Az Istent szolgáló művek soha nem mennek tönkre pénzhiány miatt: a jó szellem hiánya miatt mennek tönkre.

Ideírom ezeket a szavakat, mert békét adhatnak lelkednek: „Szorongatóbb anyagi helyzetben vagyok, mint valaha. Nem veszítem el békémet. Abszolút bizonyos vagyok benne, hogy Isten, az Atyám végül meg fogja oldani ezt az egész dolgot.

A Te nagylelkű kezedbe akarom letenni, Uram mindennek a gondját. Édesanyánk – a Te Édesanyád – már füledbe súgta, mint Kánában: nincs nekik!… Jézusom, hiszek Benned, remélek Benned, szeretlek Téged: nekem semmit; nekik.”

A szegénység szelleme, a földi javaktól való elszakadásé, teljes egészében az apostoli munka hatékonyságának javára válik.