Pontlista

Tanuld meg, hogy mindennap és nagylelkűen vállalj valamilyen kényelmetlenséget, vidáman és diszkréten, hogy szolgálj és kellemesebbé tedd mások életét.

– Ez a viselkedésmód Krisztus igazi szeretete.

Rendszeres, szokásszerű önmegtagadások: igen, de ne légy rögeszmés!

– Nem kell ezeknek szükségképpen a szokásos dolgokra szorítkozniuk. Állandónak, rendszeresnek, szokásszerűnek – de nem megszokottnak – kell lennie az önmegtagadás szellemének.

Az életszentséget az ügyes izmok rugalmassága jellemzi. Aki szent akar lenni, az tud úgy mozogni, hogy míg egy olyan dolgot végez, amely önmegtagadás a számára, elhagy egy másikat – ha ezzel nem sérti az Istent –, amely szintén fáradságába kerül, és hálát ad az Úrnak, ezért a kényelemért. Ha mi, keresztények, másként cselekednénk, azt kockáztatnánk, hogy merevvé válunk, élettelenné, mint egy rongybaba.

A szentség nem merev, mint a kartonpapír: tud mosolyogni, engedni, várni. Élet az: természetfeletti élet.

Bárcsak sikerülne beváltanod azt az elhatározást, amit magad elé tűztél: „mindennap meghalni egy kicsit önmagamnak”.

A legjelentéktelenebb önmegtagadás is hőstettnek tűnik a számodra. Néha Jézus felhasználja szeszélyeidet, apróságaidat, hogy megtagadd magad, a szükségből erényt formálva.

Mindennap egy kicsit jobban – mint mikor valaki követ vagy egy darab fát farag – le kell csiszolni a durvaságokat, el kell távolítani személyes életünk hiányosságait, bűnbánó lelkülettel, kis önmegtagadásokkal, melyeknek két fajtája van: a cselekvő – melyeket mi keresünk, mint kis virágokat, amit a nap folyamán összegyűjtünk –, és a szenvedő, melyek kívülről jönnek, és amelyeket nehézség árán fogadunk el. Azután Jézus gondoskodik arról, ami hiányzik.

– Milyen csodálatos Feszületté fogsz válni, ha nagylelkűen, örömmel, teljesen megfelelsz Neki!

A bűnbánó lelkület főként abban áll, hogy gyümölcsözővé tesszük mindazt a sok apróságot – cselekvést, lemondást, áldozatot, szolgálatot… –, mellyel nap mint nap utunk mentén találkozunk, átalakítva azokat a szeretet, a bűnbánat cselekedeteivé, önmegtagadásokká, és virágcsokrot készítve belőlük a nap végére: egy szép csokrot, amit Istennek ajánlunk!

A legjobb áldozatos lelkület a megkezdett munkában való kitartás: akkor is, mikor lendülettel végezzük, akkor is mikor ellenkezéssel.

Vesd alá lelkivezetőd megítélésének önmegtagadási tervedet, hogy ő szabályozza azt.

– De a szabályozás nem jelenti szükségképpen azt, hogy csökkenti, hanem növelheti is, ha megfelelőnek találja. – És, legyen, amint lesz, fogadd el!

Az önmegtagadásnak folytonosnak kell lennie, mint a szívverésnek: így leszünk urai önmagunknak, és így fogjuk megélni mások iránt Jézus Krisztus szeretetét.

Ha apróságainkat – a nagy és a jelentéktelen kellemetlenségeket – egyesítjük az Úr nagy szenvedéseivel, aki az Áldozat – mert Ő az egyetlen Áldozat –, akkor értékük megnő, kinccsé válnak, s akkor szívesen, eleganciával fogjuk magunkra venni Krisztus Keresztjét.

– És így nem lesz szomorúság, melyet nem fogunk gyorsan leküzdeni; és semmi és senki nem fogja tudni elvenni békénket és vidámságunkat.