Pontlista

Isten gyermeke nem fél az élettől, és nem fél a haláltól, mert lelki életének az alapja az istengyermeki érzület: Atyám az Isten, Ő gondoskodik rólam, és Ő a szerzője minden jónak, és Ő az egész Jóság.

– De te meg én valóban úgy cselekszünk, mint Isten gyermekei?

Mennyire szerette Isten Akaratát az a beteg, akit elláttam. Hosszú, kínos és bonyolult betegségében (már semmi ép nem volt benne) Jézus áldását és különleges Szeretetét látta: és noha alázatosságában azt állította, hogy büntetést érdemel a szörnyű fájdalom, melyet egész szervezetében érzett, nem büntetés, hanem irgalom volt.

– A halálról beszéltünk. És a mennyországról. És arról, hogy, mit mondjon Jézusnak és a Szűzanyának… És arról, hogy odafent többet fog „dolgozni”, mint idelent… Akkor kívánt meghalni, amikor Isten akarja…; de – kiáltotta örömmel telve – bárcsak ma lenne! Az olyan ember örömével szemlélte a halált, aki tudja, hogy a halállal Atyjához tér.

Ne félj a haláltól. Barátod!

– Szokj hozzá ehhez a valósághoz. Nézz szembe gyakran a síroddal: és ott nézd, szagold és érintsd a saját nyolcnapos rothadó holttestedet.

– És ne mulaszd el ezt megtenni, különösen akkor, mikor a test kívánsága nyugtalanít.

Feltárva előttem lelkét, ezt mondta: „Ezekben a napokban úgy gondoltam a halálra, mint pihenésre, noha bűnös vagyok. És belegondoltam: ha közölnék velem: »Elérkezett a halál órája«, milyen örömmel válaszolnám: »Elérkezett az Élet órája«.”

Meghalni jó dolog. Lehetséges, hogy valakinek hite legyen, és ugyanakkor féljen a haláltól?… Ám amíg az Úr a földön akar hagyni téged, gyávaság lenne meghalnod. Élni, élni, szenvedni és dolgozni Szeretetből: ez a te feladatod.

Legalább naponta egyszer gondolj a halál pillanatára, és lásd ennek fényében a nap eseményeit.

Biztosítlak, hogy jó tapasztalatod lesz arról a békéről, melyre ez az elmélkedés vezet.