Pontlista

A világ hazugságból él; és immár húsz évszázada, hogy az Igazság elérkezett az emberek közé.

– Meg kell mondani az igazságot! És nekünk, Isten fiainak, magunkra kell vállalnunk ezt a feladatot. Mikor az emberek hozzászoknak, hogy kimondják és meghallgassák, több megértés lesz földünkön.

Szent Pál tanításából tudjuk, hogy meg kell újítanunk a világot Krisztus szellemében, s hogy az Urat minden fölé és mindennek a mélyébe kell helyeznünk.

– Úgy látod, ezt teszed foglalkozásodban, hivatásbeli munkádban?

A Szent Egyház egyetlen gyermeke sem élhet nyugodtan, aggodalom érése nélkül az elszemélytelenedett tömegek láttán: csorda, nyáj, falka – írtam egy más alkalommal. Mennyi nemes szenvedély van a közöny látszata mögött! Mennyi lehetőség!

Mindenkit szolgálni kell, mindenkire rá kell tennünk a kezünket – „singulis manus imponens”, ahogy Jézus tette –, hogy az életre vezessük őket, megvilágítsuk értelmüket, és megerősítsük akaratukat, hogy azok hasznosak legyenek!

Határozd el, hogy lángba borítod a világot – megteheted – tiszta szeretettel, hogy boldoggá tedd az egész emberiséget, valóban közelítve azt Istenhez.

„Qui sunt isti, qui ut nubes volant, et quasi columbae ad fenestras suas?” – kik azok, akik úgy repülnek, mint a felhők, és mint a galambok fészkükre – kérdezi a Próféta. Ezt egy szerző így magyarázza: „A felhők a tengerből és a folyókból erednek, s egy többé kevésbé hosszú ciklus vagy körforgás után ismét visszatérnek forrásukhoz.”

Én pedig hozzáfűzöm számodra: ilyennek kell lenned: felhőnek, mely megtermékenyíti a világot, hogy Krisztus életét élje… Az isteni vizek meg fogják öntözni – és át fogják járni – a föld belsejét; és egyáltalán nem kimerülve, beszennyeződve át fognak szűrődni a sok tisztátalanságon, és tiszta forrásként bukkannak elő, melyek aztán patakok és hatalmas folyamok lesznek, hogy táplálják az egész emberiséget. – Azután vonulj vissza Menedékedbe, hatalmas Tengeredbe, Istenedbe, tudva, hogy még más gyümölcsöket is fognak érlelni, a te apostoli tevékenységed természetfeletti ösztönzésével, Isten vizeinek termékenységével, és hogy ezek a gyümölcsök az idők végezetéig megmaradhassanak.

Hogy világunk keresztény mederben – az egyetlenben, amelyben érdemes – haladjon előre, tisztességes barátságban kell élnünk az emberekkel, mely előzőleg Isten iránti tisztességes barátságon alapul.

A szolgálat tetteivel nagyobb diadalmenetet készíthetünk az Úrnak, mint az volt, amiben jeruzsálemi bevonulásakor volt része… mert nem fog megismétlődni sem Júdás, sem az Olajfák hegye jelenete, sem az a sötét éjszaka… Részünk lesz abban, hogy a világ annak a tűznek a lángjában ég, melyet Ő jött hozni a földre!… És az igazság fénye – Jézusunk – megvilágítja az értelmeket egy véget nem érő napon.

Igyekezz elvinni keresztény érzületedet a világnak, hogy a Keresztnek sok barátja legyen.

Határozottan állítom, hogy ha mi, Isten fiai, akarjuk, hathatósan hozzá tudunk járulni az emberek munkájának és életének megvilágításához azzal az isteni – örök – ragyogással, melyet az Úr akart lelkünkbe oltani.

– Ám „aki azt mondja, hogy Jézusban él, annak követnie kell azt az utat, amit Ő járt”, ahogyan Szent János tanítja: azt az utat, mely mindig a dicsőségre vezet, de – ugyancsak mindig – az áldozaton át.