Pontlista

Azt kívánom, hogy a viselkedésed olyan legyen, mint Péteré és Jánosé: foglald imádságba, beszéld meg Jézussal barátaidnak, kollégáidnak szükségleteit…, hogy azután példáddal mondhasd nekik: „Respice in nos!” – Nézzetek rám!

Akarsz tanulni Krisztustól, és példát venni életéről? – Nyisd ki a Szent Evangéliumot, és hallgasd Isten párbeszédét az emberekkel…, veled.

Apróságok és hitványságok, melyeknek nem tartozom semmivel, melyektől nem remélek semmit, jobban lekötik a figyelmemet, mint az én Istenem? Kivel vagyok, amikor nem vagyok Istennel?

Neked – mint Isten gyermekének – a személyes imádságra is szükséged van: erre a bensőségességre, erre a közvetlen kapcsolatra Urunkkal – párbeszédre négyszemközt –, névtelenségbe rejtőzés nélkül.

Egy olyan helyen, ahol az emberek társalogtak és zenét hallgattak, megmagyarázhatatlan vigasztalásként fakadt fel az imádság a lelkedben. Ezekkel a szavakkal fejezted be imádat: Jézusom, nem a vigasztalást akarom, Téged akarlak.

Összeszedni magunkat imádságban, elmélkedésben olyan könnyű…! Jézus nem várakoztat meg minket, nem előszobáztat: inkább Ő vár minket.

Elég, hogy azt mondd Neki: Uram, imádkozni akarok, Veled akarok lenni! És íme, máris Isten jelenlétében vagy, hogy beszélj Vele.

És mintha ez nem volna elég, nem sajnálja tőled az időt: a te tetszésedre bízza. És nem tíz percre vagy egy negyedórára. Nem! Órákra, egész napra! És Ő az, Aki: a Mindenható, a Legbölcsebb.

A belső életben, mint az emberi szerelemben, kitartónak kell lenni.

Igen, sokszor kell elmélkedned ugyanazokról a dolgokról, kitartva, amíg csak fel nem fedezel egy új Amerikát.

– Hogyan lehetséges, hogy korábban nem láttam ezt, pedig olyan világos? – kérdezted magadtól meglepetten. – Egyszerűen, mert néha olyanok vagyunk, mint a kövek, melyek hagyják, hogy elfolyjon felettük a víz, de nem szívják magukba egy cseppjét sem.

– Ezért hát gondolkodásunkban vissza kell térni ugyanarra a dologra, mely sohasem ugyanaz, hogy Isten áldása átitasson minket.

Karácsony. – Ezt éneklik: „Venite, venite…” – Menjünk, Ő megszületett.

És miután átelmélkedtük, hogyan gondoskodik Mária és József a Gyermekről, megkockáztatom, hogy azt javasoljam neked: nézd Őt újból, nézd megállás nélkül.

Mikor imádkozni kezdesz, és nem látsz semmit, és nyugtalannak és száraznak érzed magad, ez a helyes út: ne gondolj magadra, hanem fordítsd tekintetedet Megváltónk, Jézus Krisztus Szenvedésére.

Légy meggyőződve róla, hogy mindnyájunktól azt kéri, amit három legszeretettebb Apostolától az Olajfák hegyén: „Virrasszatok és imádkozzatok.”

Nagyon komolyan néztél rám…, de megértettél, mikor azt mondtam neked: „Meg akarom ismételni Krisztus életét Isten gyermekeiben, annak átelmélkedése révén, hogy úgy cselekedjünk, mint Ő, és csak Róla beszéljünk.”

Ne félj a haláltól. Barátod!

– Szokj hozzá ehhez a valósághoz. Nézz szembe gyakran a síroddal: és ott nézd, szagold és érintsd a saját nyolcnapos rothadó holttestedet.

– És ne mulaszd el ezt megtenni, különösen akkor, mikor a test kívánsága nyugtalanít.

Legalább naponta egyszer gondolj a halál pillanatára, és lásd ennek fényében a nap eseményeit.

Biztosítlak, hogy jó tapasztalatod lesz arról a békéről, melyre ez az elmélkedés vezet.