Pontlista

Az oltár Szent Áldozatában a pap veszi Istenünk Testét és a Kelyhet az Ő Vérével, és a föld minden dolga fölé emeli ezekkel a szavakkal: „Per Ipsum, et cum Ipso, et in Ipso” – Szerelmem által, Szerelmemmel, Szerelmemben!

Egyesülj ezzel a mozdulattal. Sőt: építsd be ezt a valóságot az életedbe.

Az Evangélista elbeszéli, hogy Jézus, amikor a csodatétel után királlyá akarják koronázni, elrejtőzik.

– Uram, részesíts minket az Eucharisztia csodájában: kérünk, ne rejtőzz el, élj velünk, hogy láthassunk, érinthessünk, érezhessünk, hogy mindig a Közeledben akarjunk lenni, légy életünk és munkánk királya.

A legnagyobb bolond, aki valaha volt, és aki valaha lesz, Ő. Van nagyobb bolondság, mint úgy és azoknak odaadni magát, ahogyan Ő teszi?

Mert már az is bolondság lett volna, hogy valaki védtelen Gyermek lesz és az is marad; de ebben az esetben még sok rossz ember is ellágyult volna, és nem merték volna bántani. Ez kevésnek tűnt Neki: még jobban meg akarta semmisíteni és oda akarta adni magát. Táplálékká lett, Kenyérré lett.

– Isteni Bolond! Hogyan bánnad Veled az emberek?… És én magam?

Jézusom, a Te szerető bolondságod rabul ejti szívemet. Gyenge és kicsiny vagy, hogy naggyá tedd azokat, akik Veled táplálkoznak.

El kell érned, hogy életed lényegileg és teljesen eucharisztikus legyen!

Szívesen nevezem a Tabernákulumot a szeretet börtönének.

– Húsz évszázada ott van… önkéntes fogolyként, értem és mindenkiért.

Gondoltál már néhányszor arra, hogyan készülnél fel az Úr befogadására, ha életedben csak egyszer áldozhatnál?

– Hálásak vagyunk Istennek, mert olyan könnyen odajárulhatunk Hozzá, de… azzal kell kifejeznünk hálánkat, hogy nagyon jól felkészülünk vételére.

Mondd az Úrnak, hogy mostantól fogva, valahányszor Szentmisét mutatsz be, vagy Szentmisén veszel részt, és kiosztod vagy magadhoz veszed az Oltáriszentséget, olyan nagy hittel és izzó szeretettel fogod tenni, mintha ez lenne az utolsó alkalom életedben.

– És töltsön el a fájdalom a múlt hanyagságaiért.

Értem, hogy miért igyekszel annyira mindennap magadhoz venni az Oltáriszentséget, hiszen aki Isten fiának érzi magát, annak parancsoló szüksége van Krisztusra.

Miközben a Szentmisén vagy jelen, gondold – mert így van –, hogy isteni Áldozaton veszel részt: az oltáron Krisztus újra feláldozza magát érted.

Mikor magadhoz veszed, mondd Neki: Uram remélek Benned; imádlak, szeretlek, növeld hitemet. Légy támasza gyengeségemnek, Te, aki védtelenül maradtál itt az Oltáriszentségben, hogy orvosold a teremtmények gyengeségét.

Hasonulással magunkévá kell tennünk Jézusnak ezeket a szavait: „Desiderio desideravi hoc Pascha manducare vobiscum” – vágyva vágytam elkölteni veletek ezt a Pászkát. Sehogy másként nem fejezhetjük ki jobban legnagyobb érdeklődésünket és szeretetünket a Szent Áldozat iránt, mint úgy, hogy pontosan megtartjuk a legkisebb szertartást is, amit az Egyház bölcsessége előírt.

És a Szereteten kívül annak a „szükségletnek” is indítania kell minket, hogy ne csupán belsőleg, de külsőleg is hasonlítsunk Jézus Krisztushoz, mozgásunkban – a keresztény oltár tágas terén – az engedelmes életszentség ritmusával és harmóniájával, mely azonosul Krisztus Jegyesének Akaratával, vagyis magának Krisztusnak az Akaratával.