Pontlista

Bármilyen munka, még a legrejtettebb is, a legjelentéktelenebb is, amit az Úrnak ajánlunk, Isten életének erejét hordozza!

Ne keress magadnak más kötelezettségeket hanem csak az Isten dicsőségét, az Ő Szeretetét, az Ő Apostoli Munkáját.

Ne várd, hogy az emberek megtapsoljanak a munkádért.

– Sőt! Még azt se várd néha, hogy téged más emberek és intézmények megértsenek, olyanok, akik pedig szintén Krisztusért dolgoznak.

– Keresd egyedül az Isten dicsőségét, és mindenkit szeretve ne törődj azzal, ha valaki nem ért meg téged.

Nem vagyunk embertestvéreink jó testvérei, ha nem vagyunk készek tisztességesen viselkedni akkor is, ha olyan valakivel állunk szemben, aki helytelenül magyarázza viselkedésünket, és kellemetlenül reagál rá.

Életünk minden törekvését – a nagyokat és a kicsinyeket – ajánljuk az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten dicsőségére.

– Meghatottan emlékszem vissza azoknak a ragyogó egyetemistáknak – két mérnök- és két építészhallgatónak – a munkájára, akik örömmel fáradoztak egy diákszálló építkezésének fizikai munkáján. Mihelyt elhelyezték egy teremben a táblát, az első dolog, amit ez a négy mester ráírt, ez volt: „Deo omnis gloria” – Istennek minden dicsőséget!

– Tudom, Jézusom, hogy örömed telt benne.

Nem a föld kedvéért élünk, sem a magunk jó híréért, hanem Isten becsületéért, Isten dicsőségéért, Isten szolgálatáért: ez az, aminek mozgatnia kell minket!

A szándék helyessége abban áll, hogy „kizárólag és mindenben” Isten dicsőségét keressük.

Mikor – néha villámként, máskor piszkos, kellemetlen légy módjára, melyet elzavarnak, de visszatér – nyugtalanítani kezd az a gondolat, hogy helytelen a szándékod, végezz mindannyiszor, mégpedig azonnal, e gondolattal ellentétes cselekedeteket…, és dolgozz tovább nyugodtan Érte és Vele.

– Időközben pedig, még ha úgy tűnik is neked, hogy csak ajkaddal mondod, ismételd lassan: Uram, magamnak nem akarok semmit. Mindent a Te dicsőségedért, és Irántad való Szeretetből.

Tedd magadévá annak a barátunknak a gondolatait, aki ezt írta: „Jártomban Isten irántam való jóságának jeleiről elmélkedtem. Belső öröm töltött el. Hogy mindenki felfogja gyermeki hálámat, legszívesebben kiáltozni kezdtem volna az utcán: Atyám, Atyám! És – noha nem kiáltottam – halkan sokszor így szóltam Hozzá: Atyám! Biztos voltam benne, hogy szívesen veszi.

– Nem keresek mást: csak az Ő tetszését és Dicsőségét akarom: mindent Érte. Ha az üdvösséget akarom, a saját megszentelődésemet, csak azért teszem, mert tudom, Ő ezt akarja. Ha keresztény életemben szomjazom a lelkek után, azért teszem, mert tudom, hogy Ő szomjazik utánuk. Igazán mondom: nem kell tekintetemet a jutalomra irányítanom. Nem kívánok jutalmat: mindent Szeretetből!”

Milyen jó Istennek élni! Milyen jó nem akarni mást, mint az Ő dicsőségét!