Pontlista

Amikor új napot kezdesz, melyen Krisztus mellett fogsz dolgozni, és annyi lélekre fogsz gondot viselni, akik keresik Őt, légy meggyőződve, hogy nincs más út, mint az Úrhoz folyamodni.

– Csak az imádságban és az imádsággal tanulunk meg másokat szolgálni!

Egyesek csak azt teszik, ami a szegény teremtmények hatókörébe tartozik, és elvesztegetik az idejüket. Szó szerint megismétlődik Péter tapasztalata: „Praeceptor, per totam noctem laborantes nihil cepimus!” – Mester, egész éjjel fáradoztunk, és semmit sem fogtunk.

– Ha a maguk erejéből fáradoznak, az Egyházzal való egység nélkül, az Egyház nélkül miféle hatékonysága lesz ennek az apostolkodásnak? Semmilyen!

– El kell jutniuk a meggyőződésre, hogy a saját kontójukra nem fognak elérni semmit. Neked segítened kell őket, hogy előrehaladjanak az evangéliumi elbeszélés hallgatásában: „In verbo autem tuo laxabo rete” – a te szavadra kivetem a hálót. Akkor a fogás bőséges és hatékony lesz.

– Milyen szép dolog helyreigazítani, hogyha bármi okból a saját kontónkra apostolkodtunk!

Vannak olyan szerencsétlenek, akiket zavar, ha jót teszel, mintha a jó nem lenne jó, ha nem ők teszik vagy ellenőrzik…

– Ez a meg nem értés ne szolgáljon neked kifogásul, hogy munkádat lelassítsd. Tűzz ki magad elé, éppen most, nagyobb teljesítményt: mikor a földön nem tapsolnak meg, munkád kedvesebb az Égben.

Az általános irányvesztés idején, mikor az Úrhoz fohászkodsz – a lelkekért, akik az Övéi –, úgy tűnik, mintha nem hallgatna meg, mintha süket lenne könyörgésedre. Még az a gondolat is felmerül benned, hogy apostoli munkád hiábavaló.

– Ne aggódj! Dolgozz tovább ugyanazzal az örömmel, ugyanazzal a rezgésszámmal, ugyanazzal a lendülettel. – Hadd ismételjem: mikor Istenért dolgozunk, semmi sem terméketlen!