Pontlista

Annyian vannak körülötted, és nem engedheted meg magadnak, hogy gátja légy a lelki javuknak, az örök boldogságuknak.

– Köteles vagy szentnek lenni: kötelességed, hogy ne okozz csalódást Istennek, aki kiválasztott téged; és ezeknek a teremtményeknek sem, akik annyi mindent várnak a maguk számára a te keresztény életedtől.

Aki fölhagy a küzdelemmel, kárt okoz az Egyháznak. A saját természetfölötti vállalkozásának, a saját testvéreinek, az összes lelkeknek.

– Vizsgáld meg magad: nem tudnád alkalmazni az Isten szeretet nagyobb lendületét a lelki-harcodban – imádkozom érted… és mindenkiért. Te is tégy így.

Szent! Az Isten fiának túlzónak kell lennie az erényben, ha egyáltalán lehet itt túlzásról beszélni…, mert a többiek úgy néznek rá, mint valami tükörre, és csak ha ő maga nagyon magasra törekszik, akkor fogják tudni tartani a többiek a középutat.

Ne hanyagold el a testvéri feddés gyakorlását, mert ez a szeretet természetfeletti erényének világos megnyilatkozása. Fáradságba kerül; kényelmesebb nem beavatkozni. Kényelmesebb! Csakhogy nem természetfeletti.

– És ezekről a mulasztásokról számot fogsz adni Istennek.

Ha tudod szeretni a többieket, és terjeszted ezt az érzést – Krisztus finom és gyengéd segítő szeretetét – mindnyájuk között, akkor kölcsönösen támogatni fogjátok egymást, és aki éppen elbukna, érezni fogja ennek a testvéri erőnek a támogatását – és buzdítását –, hogy hűséges legyen Istenhez.

Ha Isten Szeretete kiválasztott, és meghívott arra, hogy kövesd, kötelességed válaszolni Neki…, és nem kevésbé kötelességed az is, hogy vezesd a többieket, hogy hozzájárulj embertestvéreid életszentségéhez és ahhoz, hogy az igaz úton járjanak.

Mikor fogsz már dönteni…!

Körülötted sokan áldozatos életet élnek valamilyen pusztán emberi okból; ezek a szegény teremtmények nem gondolnak arra, hogy Isten gyermekei, és talán csak büszkeségből, feltűnési vágyból viselkednek így, azért, hogy a jövőben kényelmesebb életük legyen: mindentől megfosztják magukat!

És te, aki az Egyház, a hozzátartozóid, a munkatársaid és a barátaid édes terhét hordozod, amelyért érdemes odaadónak lenni, mit teszel? Milyen felelősségérzettel reagálsz?

A minket váró lelkek hatalmas körképe előtt, ennek a nagyszerű és szörnyű felelősségnek a színe előtt, talán az jut eszedbe, amit néha magam is gondolok: rám vár ez az egész munka? Rám, aki oly kevés vagyok?

– Nyissuk hát ki az Evangéliumot, és elmélkedjük át, hogyan gyógyítja meg Jézus a vakon születettet: a föld porából és nyállal készített sárral. És ez az a szemcsepp, mely a vak szemnek világosságot ad!

Ezek vagyunk te meg én. Tudatában vagyunk gyengeségünknek, annak, hogy nem érünk semmit, mégis – Isten kegyelmével és a magunk jó akaratával – szemcseppek vagyunk, hogy megvilágosítsunk, hogy felajánljuk erőnket másoknak és saját magunknak!

Személyes megszentelődésünk munkájának sok más lélek és Isten Egyháza megszentelődésére hatása van.

Az Úr szántóföldje termékeny és vetőmagja jó. Ezért mikor világunkban megjelenik a konkoly, ne kételkedj: az emberek, különösen a keresztények megfelelő viselkedése hiányzott; elaludtak, és szabad teret engedtek az ellenségnek.

– Ne panaszkodj: a panaszkodás nem terem gyümölcsöt; viszont vizsgáld felül a saját magatartásodat.

Rád hárul – szenvedélyeid ellenére – a mások életszentségének, keresztény életének, hatékonyságának felelőssége.

Nem vagy izolált hajtómű. Ha megállsz, mennyi mást fékezhetsz vagy károsíthatsz!

Gondolj Anyádra, a Szent Egyházra, és fontold meg, hogyha egy tag szenved, az egész test szenved.

– Testednek szüksége van minden tagjára, de minden tagnak szüksége van az egész testre. – Jaj nekem, ha a kezem felhagy kötelességének teljesítésével…, vagy ha a szívem megszűnik dobogni!