Pontlista

Úgy látom magamat, mint szegény madárkát, aki hozzászokott, hogy csak fáról fára tud szállni, vagy legfeljebb a harmadik emeleti erkélyig… aztán egyszer bátorkodott felrepülni egy kis ház tetejére, amely éppen nem volt felhőkarcoló…

De egyszerre egy sas megragadja kis hősünket – mert sasfiókának nézte – és erős karma között a madárka emelkedik, nagyon magasra emelkedik, föl a föld hegyei fölé, a havas csúcsok fölé, a fehér kék és a rózsaszínű felhők fölé, még magasabbra, föl egészen odáig, hogy szembenéz a nappal… És akkor a sas kiszabadítja, elereszti a madárkát, s azt mondja neki: – Rajta hát, repülj!

– Uram, bárcsak soha többé ne repülnék földközelben! Bárcsak mindig megvilágítanának engem az isteni Nap – Krisztus – sugarai az Eucharisztiában! Bárcsak ne szakadna meg repülésem, amíg Szívedben meg nem nyugszom!

Telj el jó vágyakkal, ez szent dolog, és Isten dicséri azt. De ne elégedj meg ezzel! Neked, akár férfi, akár nő vagy, a konkrét valóság lelkének kell lenned. Hogy valóra váltsd ezeket a jó vágyakat, világos, pontos feltételeket, elhatározásokat kell megfogalmaznod.

– És aztán, fiam, állj neki, és küzdj, hogy Isten segítségével gyakorlatra is váltsd őket!

Az életszentséget az ügyes izmok rugalmassága jellemzi. Aki szent akar lenni, az tud úgy mozogni, hogy míg egy olyan dolgot végez, amely önmegtagadás a számára, elhagy egy másikat – ha ezzel nem sérti az Istent –, amely szintén fáradságába kerül, és hálát ad az Úrnak, ezért a kényelemért. Ha mi, keresztények, másként cselekednénk, azt kockáztatnánk, hogy merevvé válunk, élettelenné, mint egy rongybaba.

A szentség nem merev, mint a kartonpapír: tud mosolyogni, engedni, várni. Élet az: természetfeletti élet.

Igaz, hogy a magadéból nem teszel semmit, hogy lelkedben Isten az, aki mindent művel.

– Mégis, ne a levelezésed tekintetében legyen ez így.

Ma imádságodban kitartottál szándékodban, hogy szent leszel. Megértlek, amikor hozzáfűzöd konkretizálás gyanánt: tudom, hogy sikerülni fog: nem azért, mert biztos vagyok magamban, Jézusom, hanem mert… biztos vagyok Benned.

Engedd, hogy Isten vezessen. A „maga útján” fog vinni téged, fel fog használni számtalan viszontagságot… és talán a te lustaságodat is, hogy kitűnjék: a te munkádat Ő végzi.

Tárd az Úr elé őszintén és állhatatosan, hogy életszentségre és apostolságra vágyol…, és akkor nem fog összetörni lelked szegény cserépedénye; vagy ha eltörik, elegánsan újra össze lehet állítani, és tovább szolgálja majd a saját életszentségedet és az apostoli munkát.

Tégy engem szentté, Istenem, még ha botütésekkel is. Nem akarok fékje lenni a Te Akaratodnak. Meg akarok felelni neki, nagylelkű akarok lenni… De milyen akarat az enyém?

Nagyon időszerűnek tűnik számomra, hogy gyakran kifejezd az Úrnak heves, nagy vágyódásodat arra, hogy szent légy, még ha úgy látod is, hogy telve vagy nyomorúsággal…

– Éppen ezért tedd meg ezt!

A személyes életszentség nem öncélú dolog, hanem határozott, isteni és emberi valóság, mely a Szeretet mindennapi cselekedeteiben állandóan megnyilvánul.

„Ure igne Sancti Spiritus!” – égess meg engem Lelked tüzével – fohászkodtál. És hozzáfűzted: szükséges, hogy szegény lelkem mielőbb újra repüljön…, és ne hagyja abba a repülést, míg Őbenne meg nem nyugszik!

– Vágyaid nagyon jóknak tűnnek. Nagyon ajánlani foglak a Vigasztalónak, állandóan a segítségét fogom kérni, hogy vegyen lakást lényed középpontjában, és irányítsa összes tetteidet, szavaidat, gondolataidat és vágyaidat, és adjon ezeknek természetfeletti jelleget.

Csodálattal fedezed fel, hogy a javulás minden lehetőségében sok különböző cél van jelen…

– Az „úton” belül vannak más ösvények, melyek elkerülik a mindig lehetséges megszokást, és közelebb visznek az Úrhoz.

– Törekedj nagylelkűen a legmagasabb célokra.

Az Egyház, a lelkek – minden földrészen, minden jelen és jövendő korban – sokat várnak tőled…, de – vésd jól eszedbe és szívedbe – terméketlen leszel, ha nem vagy szent: helyesbítek, ha nem küzdesz, hogy szent légy.

Ha következetes lennél, most, amikor láttad világosságát, annyira szent akarnál lenni, amennyire nagy bűnös voltál: és küzdenél, hogy valóságra váltsd ezt a vágyat.

Az életszentség épp ebben áll: harcolni, hogy hűségesek legyünk életünk során; és örömmel elfogadni Isten Akaratát halálunk óráján.