Pontlista

A szentség nem a nagy feladatokban áll. – Abban áll, hogy harcolj, hogy az életed a természetfölötti síkon ki ne aludjék. Abban áll, hogy hagyd, hogy elégj az utolsó szál kanócig, szolgálva Istent a legutolsó helyen…, vagy az elsőn: ahová az Úr hív.

Keresztény utadnak ez a receptje: imádság, bűnbánat, fáradhatatlan munka, s mindez együtt kötelességed szerető teljesítésével.

Véssétek be a lelketekbe a hősiességet, hogy a mindennapi kis dolgokat tökéletesen végezzétek: mintha mindezektől a kis tettektől függene a világ üdvössége.

Isten nem szakít ki környezetedből, nem távolít el a világból, sem állapotodból, se nemes emberi törekvéseidtől, se hivatásbeli munkádtól…, de azt akarja, hogy ott szent légy!

A mi életünk – keresztényeké – nagyon szokásszerű kell, hogy legyen: igyekezni jót tenni mindennap, ugyanazokat a dolgokat kell megélnünk; megvalósítani a világban isteni küldetésünket, teljesítve minden pillanatban apró kötelességünket.

– Vagy még inkább: igyekezni teljesíteni azt, mert néha nem fog sikerülni, és este, lelkiismeret-vizsgálatunkban azt kell majd mondanunk az Úrnak: nem ajánlok fel Neked erényeket, ma csak hibákat tudok felajánlani Neked, de – kegyelmeddel – el fogok jutni oda, hogy győztesnek mondhassam magam.

Isten szolgálatában nincsenek kis jelentőségű feladatok: mindegyik nagyon fontos.

– A feladat fontossága annak lelki színvonalától függ, aki betölti.

Kötelesek vagyunk dolgozni, mégpedig lelkiismeretesen, felelősségérzettel, szeretettel és kitartással, nemtörődömség és könnyelműség nélkül: a munka ugyanis Isten parancsa, és Istennek, mint a zsoltáros mondja, „in laetitia” – örömmel kell engedelmeskedni!

Ne feledjük, hogy az emberi szempontból méltó, nemes és tisztességes munkát a természetfeletti rendbe lehet – és kell – emelni, hogy így isteni foglalatossággá váljék.

Csodáld Atyánk, Istenünk jóságát: nem tölt el örömmel az a bizonyosság, hogy házad, családod, országod, melyeket bolondul szeretsz, szentek lehetnek?

Ha időben meg akarjuk szentelni a munkát, ennek szükségképpen első feltétele: dolgoznunk kell, méghozzá jól! Emberi és természetfeletti derűvel.

A tiszta arany és a gyémántok a föld méhében találhatók, nem kéznyújtásnyira.

Életszentséged műve, a magad és a mások számára, ennek a szürke, mindennapi, normális és rendes munkádnak a serénységétől és vidámságától függ.

Mindennapi tevékenységünkben sokkal nagyobb hatalomra van szükségünk, mint a legendás Mídás királyé volt: ő arannyá alakította át, amihez csak hozzáért.

– Nekünk megszokott mindennapunk emberi munkáját kell – szeretettel – Isten örök jelentőségű művévé alakítanunk.