Pontlista
Amikor új napot kezdesz, melyen Krisztus mellett fogsz dolgozni, és annyi lélekre fogsz gondot viselni, akik keresik Őt, légy meggyőződve, hogy nincs más út, mint az Úrhoz folyamodni.
– Csak az imádságban és az imádsággal tanulunk meg másokat szolgálni!
A belső élet a napi áhítatgyakorlatokkal való küzdés során erősödik meg. Ezeket szeretettel kell végezned – sőt: élned! –, mert a mi istengyermeki utunk a Szeretet útja.
Nagy és szép annak a szolgálatnak a küldetése, amit az Isteni Mester bízott ránk. – Ezért ez a jó szellem – nagy előkelőség! – tökéletesen összefér a szabadság szeretetével, melynek át kell járnia a keresztények munkáját.
Ne hanyagold el a testvéri feddés gyakorlását, mert ez a szeretet természetfeletti erényének világos megnyilatkozása. Fáradságba kerül; kényelmesebb nem beavatkozni. Kényelmesebb! Csakhogy nem természetfeletti.
– És ezekről a mulasztásokról számot fogsz adni Istennek.
A testvéri feddés, amikor meg kell tenned, legyen telve gyengédséggel – segítő szeretettel! – mind formáját, mind tartalmát illetően, hiszen ebben a pillanatban Isten eszköze vagy.
Ha tudod szeretni a többieket, és terjeszted ezt az érzést – Krisztus finom és gyengéd segítő szeretetét – mindnyájuk között, akkor kölcsönösen támogatni fogjátok egymást, és aki éppen elbukna, érezni fogja ennek a testvéri erőnek a támogatását – és buzdítását –, hogy hűséges legyen Istenhez.
Tápláld magadban az önmegtagadás szellemét a szeretet apró dolgaiban, azzal a kívánsággal, hogy szeretetreméltóvá tedd mindenki számára az életszentség útját a világban: egy mosoly néha a legjobb kifejezése lehet a bűnbánat szellemének.
Tanuld meg, hogy mindennap és nagylelkűen vállalj valamilyen kényelmetlenséget, vidáman és diszkréten, hogy szolgálj és kellemesebbé tedd mások életét.
– Ez a viselkedésmód Krisztus igazi szeretete.
Azon kell lenned, hogy ahol éppen vagy, meglegyen a „jókedv” – a vidámság –, amely a belső élet gyümölcse.
Tedd meg a kedvemért, hogy gondot fordítasz egy igazán érdekes önmegtagadás gyakorlására: hogy a társalgásod ne forogjon mindig önmagad körül.
Azok nagy részének, akiknek személyes problémáik vannak, azért „vannak” ilyenek, mert önző módon önmagukra gondolnak.
Akarod tudni a boldogság titkát? Add át magad a többieknek, és szolgáld őket nem várva, hogy hálásak legyenek neked.
Ajánlok neked egy jó viselkedési szabályt a testvériség, a szolgálat szelleme megélésére: Ejtsd szerét, hogy távollétedben a többiek folytathassák azt a munkát, mellyel éppen foglalkozol, annak a tapasztalatnak segítségével, melyet te adsz át nagylelkűen nekik, elkerülve, hogy nélkülözhetetlenné tedd magad.
Mikor azt hirdetem, hogy szőnyeggé kell válnunk, hogy a többiek puhán járhassanak, nem valami szép frázist akarok mondani: ennek valóságnak kell lennie!
– Nehéz dolog ez, mint ahogy nehéz az életszentség is, de könnyű is, mert – ismétlem – az életszentség mindenki számára hozzáférhető.
Mikor tényleg éljük a szeretetet, nem marad időnk, hogy önmagunkat keressük; nincs helye bennünk a gőgnek; nem gondolunk másra, mint a szolgálat alkalmaira!
Nincs nagyobb méltóság, mint szolgának tudni magunkat: az összes lelkek önkéntes szolgálatában!
– Így szerez az ember nagy rangot a földön és a Mennyben.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/forja/84682/ (2025.12.14.)