Pontlista

Bármilyen munka, még a legrejtettebb is, a legjelentéktelenebb is, amit az Úrnak ajánlunk, Isten életének erejét hordozza!

Életünk minden törekvését – a nagyokat és a kicsinyeket – ajánljuk az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten dicsőségére.

– Meghatottan emlékszem vissza azoknak a ragyogó egyetemistáknak – két mérnök- és két építészhallgatónak – a munkájára, akik örömmel fáradoztak egy diákszálló építkezésének fizikai munkáján. Mihelyt elhelyezték egy teremben a táblát, az első dolog, amit ez a négy mester ráírt, ez volt: „Deo omnis gloria” – Istennek minden dicsőséget!

– Tudom, Jézusom, hogy örömed telt benne.

Kötelesek vagyunk dolgozni, mégpedig lelkiismeretesen, felelősségérzettel, szeretettel és kitartással, nemtörődömség és könnyelműség nélkül: a munka ugyanis Isten parancsa, és Istennek, mint a zsoltáros mondja, „in laetitia” – örömmel kell engedelmeskedni!

Ha időben meg akarjuk szentelni a munkát, ennek szükségképpen első feltétele: dolgoznunk kell, méghozzá jól! Emberi és természetfeletti derűvel.

Az a félig végzett munka csak karikatúrája annak az áldozatnak, melyet Isten kér tőled.

Az Úr azt akarta, hogy mi, akik fiai vagyunk, akik megkaptuk a hit ajándékát, megmutassuk a teremtés eredendő, optimista látásmódját, a „világ iránti szeretetet”, mely a kereszténységben dobog.

– Ezért hát soha ne hiányozzék a lendület hivatásbeli munkádból és a földi ország építésére irányuló igyekezetedből.

Ügyelj, nehogy hivatásbeli sikereid vagy sikertelenségeid – melyek nem fognak elmaradni – elfelejtessék veled akár egy pillanatra is, hogy mi munkád igazi célja: az Isten dicsősége!

A munkában való keresztény felelősség nem pusztán a munkaidő kitöltésében áll, hanem a munka technikai és hivatásbeli hozzáértéssel való végzésében… és, főleg, az Isten iránti szeretettel végzett munkában.

Hivatásbeli munkád révén, melyet minden lehető természetfeletti és emberi tökéletességgel végzel, keresztény viszonyítási alapot adhatsz – és kell is adnod – ott, ahol hivatásodat vagy mesterségedet gyakorlod.

Olyan természetfeletti szemlélettel kell dolgoznod, mely csak azért teszi lehetővé, hogy teljesen tevékenységednek szenteld magad, hogy istenivé tedd azt: így ami földi, istenivé, ami evilági, örökkévalóvá válik.

A belső élet nem távolít el minket földi foglalatosságainktól: arra vezet, hogy jobban végezzük őket!

Keresztény tanításoddal, feddhetetlen életeddel, jól végzett munkáddal példát kell adnod hivatásod gyakorlása során, hivatali kötelességeid teljesítésében; jó példát azoknak akik körülötted vannak: rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, szomszédoknak, tanítványoknak… – Nem lehetsz balkezes ember.