Pontlista
Uram, add, hogy mostantól fogva más ember legyek: ne legyek „én”, hanem „az”, akit Te kívánsz.
– Hogy ne tagadjak meg Tőled semmit, amit kérsz tőlem. Hogy tudjak imádkozni, hogy tudjak szenvedni, hogy semmire se legyen gondom a Te dicsőségeden kívül. Hogy érezzem állandóan a Te jelenlétedet.
– Hogy szeressem az Atyát. Hogy kívánjalak Téged, Jézusom, közösségben, mintegy örök Szentáldozásban. Hogy a Szentlélek gyújtson lángra engem.
Elmélkedd át újra, fejedben és szívedben: Uram, annyiszor elestem, de újra felemeltél és megbocsátottál, odaszorítottál a Szívedre!
Elmélkedd át újra… és ne szakadj el soha többet Tőle.
Annyi éven át, olyan közel Krisztushoz… és olyan bűnösen!
– Jézus bensőséges közelsége hozzád nem fakaszt zokogásra?
Jézus Krisztus élete, ha hűségesek vagyunk Hozzá, valamiképpen megismétlődik mindnyájunk életében, mind belső folyamatában – a megszentelődésben –, mind pedig a külső viselkedésben.
– Légy hálás jóságáért.
Hallgasd meg Jézus ajkáról a példabeszédet, melyet Szent János mond el Evangéliumában: „Ego sum vitis, vos palmites” – Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Ha már megjelent képzeletedben, értelmedben az egész példabeszéd, látod, hogy a törzstől, a tőtől elszakadt hajtás nem jó semmire, nem telik meg gyümölccsel, száraz fadarabként végzi, melyet az emberek és az állatok megtaposnak, vagy amelyet tűzbe vetnek…
– Te vagy a hajtás: vond le ennek összes tanulságait.
Mikor szomorú helyzetben látod magad…, és a győzelem órájában is, ismételd: Uram, ne hagyj el, ne távozz tőlem, segíts mint tapasztalatlan teremtményedet, vezess mindig kézenfogva!
Ha valóban azt akarod, hogy szíved biztosan reagáljon, azt tanácsolom, helyezd magad az Úr valamelyik Sebébe: így bensőséges kapcsolatba kerülsz Vele, Belé kapaszkodsz, hallod Szíve dobbanását…, és követni fogod mindenben, amit kérni akar tőled.
Számunkra, akik szeretjük Jézust, a „gondűző” kétségtelenül az imádság.
A Kereszt Krisztus apostoli életét jelképezi olyan erővel és igazsággal, mely lelket és testet elbűvöl, még akkor is, ha néha erőfeszítésbe kerül, és érezzük a súlyát.
Megértem, hogy Szeretetből együtt kívánsz szenvedni Krisztussal: odatenni válladat Közé és az Őt ostorozó hóhérok közé; a te fejedet tartani a töviskorona alá az Övé helyett; a te kezedet, a te lábadat a szögezésre;… vagy legalább Szent Anyánkkal, Máriával állni a Kálvárián, és istengyilkossággal vádolni magad bűneid miatt…, és szenvedni és szeretni.
Azt mondtad: feltettem magamban, hogy gyakrabban látogatom a Vigasztalót, és kérem megvilágosításait.
– Jól van: de ne feledd, fiam, hogy a Szentlélek a Kereszt gyümölcse.
A jóízű, a lelket boldoggá tevő szeretet a fájdalmon alapul: nincs szeretet lemondás nélkül.
A Keresztet megtalálni annyi, mint Krisztust megtalálni.
Jézusom, isteni Véred járja át ereimet, hogy minden pillanatban megéljem a Kereszt nagylelkűségét.
A Kereszten meghalt Jézus színe előtt könyörögj, hogy Krisztus Élete és Halála legyen mintája és ösztönzője életednek és az isteni Akaratra adott válaszodnak.
Emlékezz rá a fájdalom és az engesztelés órájában: a Kereszt a Megváltó Krisztus jele. Megszűnt a rossz jelképének lenni, hogy a győzelem jele legyen.
Ételedet fűszerezd meg az önmegtagadás „finomságával”.
Nem vall bűnbánó lelkületre, ha egyes napokon nagy önmegtagadásokat végzünk, másokon pedig elhagyjuk azokat.
– A bűnbánó lelkület azt jelenti, hogy mindennap le tudjuk győzni magunkat, nagy és kicsiny dolgokat ajánlva fel szeretetből és színpadiasság nélkül.
Ha apróságainkat – a nagy és a jelentéktelen kellemetlenségeket – egyesítjük az Úr nagy szenvedéseivel, aki az Áldozat – mert Ő az egyetlen Áldozat –, akkor értékük megnő, kinccsé válnak, s akkor szívesen, eleganciával fogjuk magunkra venni Krisztus Keresztjét.
– És így nem lesz szomorúság, melyet nem fogunk gyorsan leküzdeni; és semmi és senki nem fogja tudni elvenni békénket és vidámságunkat.
Ahhoz, hogy Apostol légy – mint Szent Pál tanítja –, a megfeszített Krisztust kell hordoznod magadban.
Igaz! A Szent Kereszt hozza életünkbe a félreérthetetlen megerősítését annak, hogy Krisztuséi vagyunk.
A Kereszt nem szomorúság, nem is kellemetlenség, nem is keserűség… Az a szent fa, melyen Jézus Krisztus győz… és amelyben mi is győzünk, mikor örömmel és nagylelkűen fogadjuk, amit Ő küld nekünk.
A Szent Áldozaton kívül, láttad, hogy Hitedtől és Szeretetedtől – vezeklésedtől, imádságodtól és tevékenységedtől – is jelentős részben függ hozzátartozóid kitartása, és néha még a földi élete is.
– Áldott Kereszt, melyet Uram, Jézus – Ő –, meg te meg én kell, hogy hordozzunk.
Ó, Jézusom, a Szeretet bolondságának máglyája akarok lenni! Azt akarom, hogy puszta jelenlétem lángra lobbantsa a világot, sok kilométeres körzetben, olthatatlan tűzzel. Tudni akarom, hogy a Tied vagyok. Aztán, akár jöjjön a Kereszt…
– Nagyszerű út: szenvedni, szeretni és hinni.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/forja/84944/ (2025.12.14.)