Pontlista

Meg kell, hogy legyen benned a mérték, az erősség, a felelősségérzet, amelyet sokan évek múltán, az öregséggel szereznek meg. Te mindezt fiatalon el fogod érni, ha nem veszíted el az Isten fiainak természetfölötti érzékét: mert Ő megadja majd neked, jobban, mint az öregeknek, ezeket az apostoli munkádnak megfelelő feltételeket.

Lelkiéletedben megtanulod azokat az erényeket gyakorolni, amelyek keresztényi, istenfiúi állapotodat jellemzik.

– És ezekkel az erényekkel együtt elnyered mindazt a lelki értéket, amely kicsinek látszik, de igen nagy; drágakövek azok, amelyek ragyognak. Össze kell gyűjteni őket az út mentén, és elvinni Isten trónusának zsámolyához az emberek szolgálatára: az egyszerűséget, a vidámságot, a hitet, a békét, a kis lemondásokat, azokat a szolgálatokat, melyek észrevétlenek maradnak, a kötelesség hűséges teljesítését, a kedvességet…

Ne vedd kényelmesen a dolgot! Ne várd meg az új esztendőt, hogy döntéseket fogalmazz meg: minden nap alkalmas a jó döntésekre. „Hodie, nunc!” – Ma, most!

Általában szerencsétlen defetisták azok, akik az új évet várják a kezdéssel…, mert azután ráadásul… el sem kezdik!

Fejleszd nemes, emberi tulajdonságaidat. Ezek szolgálhatnak alapul megszentelődésed épületéhez. Ugyanakkor emlékezz arra, hogy – mint már máskor is mondtam neked – Isten szolgálatában mindent el kell égetni, még a „mit fognak szólni”-t is, az úgynevezett jó hírnevet is, ha szükséges.

Dolgozz vidáman, békésen, Isten jelenlétében.

– Így jó értelemben megvalósítod feladatodat is: el fogod végezni, még ha fáradtságtól legyengülve is, jól fogod befejezni…, és műveid kedvesek lesznek Isten előtt.

Meglepett annak a tudós és szent embernek az engedékenysége – türelmessége és hajthatatlansága –, aki ezt mondta: mindennel egyetértek, csak ne sértse Istent.

Uram – biztosítottam –, szívesen vagyok hálás; mindig az akarok lenni mindenki iránt.

– Jól van, nézd: nem vagy szikla…, sem tölgyfa…, sem öszvér. Nem tartozol azok közé a lények közé, melyek idelent kimerítik rendeltetésüket. Ez azért van, mert Isten férfinek vagy nőnek akart alkotni téged – a saját gyermekének – …, és „in caritate perpetua” – örök szeretettel – szeret téged.

– Szívesen vagy hálás? És az Úrral kivételt tennél? – Légy azon, hogy hálaadásod naponta szenvedélyesen fakadjon fel szívedből.

Sokszor beszéltem neked az „ad fidem” apostoli munkáról.

Nem változtattam meg a véleményemet: milyen csodálatos munkaterület vár ránk az egész világon: azokkal foglalkozni, akik nem ismerik az igaz hitet, és mégis nemesek, nagylelkűek és vidámak!