Pontlista

Annyian vannak körülötted, és nem engedheted meg magadnak, hogy gátja légy a lelki javuknak, az örök boldogságuknak.

– Köteles vagy szentnek lenni: kötelességed, hogy ne okozz csalódást Istennek, aki kiválasztott téged; és ezeknek a teremtményeknek sem, akik annyi mindent várnak a maguk számára a te keresztény életedtől.

Ahogyan a Mester akarja, neked – jól beágyazódva ebbe a világba, amelyben élni osztályrészünkül jutott, és az emberek minden tevékenységébe – sónak és világosságnak kell lenned. – Világosságnak, mely megvilágítja az értelmeket és a szíveket. Sónak, mely ízt ad, és megóv a romlástól.

Ezért ha hiányzik belőled az apostoli lendület, íztelen és haszontalan leszel. Csalódást okozol a többieknek, és az életed abszurditássá válik.

Te, aki világosan láttad istengyermeki állapotodat, még ha nem adatnék is meg többé, hogy látod azt – nem így lesz! –, haladj előre utadon, mindig, hűséges lelkülettel, visszafordulás nélkül.

Világosan láttad: annyi ember van, aki nem ismeri Őt, és Isten tekintete rajtad pihent meg. Azt akarja, hogy alap, szegletkő légy, melyre az Egyház élete támaszkodik.

Elmélkedd át ezt a valóságot, és sok gyakorlati következtetést fogsz levonni belőle mindennapi viselkedésedre nézve: az alap, a szegletkő – talán ragyogás nélkül, rejtve – szilárd, repedéstől mentes kell, hogy legyen; alapul kell, hogy szolgáljon az épület szilárdságához…; ha nem, maga marad.