Pontlista

„Az összes egyházak gondja terhel” – írta Szent Pál, és az Apostolnak ez a sóhajtása minden kereszténynek – neked is – emlékezetébe idézi azt a felelősséget, hogy Krisztus Jegyesének, a Szent Egyháznak lába elé tegyük azt, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk, szeretve az Egyházat nagy hűséggel, még saját tulajdonunk, hírnevünk és életünk árán is.

Légy napról napra „rómaibb”, szeresd ezt az áldott helyzetet, mely az egyetlen és igaz Egyház fiait ékesíti, mivel Krisztus így akarta.

Az Egyház munkája, mindennap, olyan, mint egy nagy szőttes, melyet az Úrnak ajánlunk, mert mi mindnyájan, megkereszteltek, Egyház vagyunk.

– Ha teljesítjük feladatunkat – hűségesen és odaadással – ez a nap szép és hibátlan lesz. – De ha valaki meglazít egy szálat itt, egy másik ott, egy harmadik amott…, akkor szép szőttes helyett egy szétfoszlott rongydarabunk lesz csupán.

Tekintettel a bizalomra, mellyel Ő viseltetik irántad, mivel meghívott téged az Egyházba, el kell sajátítanod az érett személy – emberi és természetfeletti – mértékletességét, derűjét, erősségét, okosságát, melyet sokan csak az évek múlásával szereznek meg.

Ne feledd, hogy a keresztény, ahogyan a katekizmusból tanultuk, olyan férfit-nőt jelent, akinek hite van Krisztusban.