Pontlista

Mikor Istenért dolgozunk, „felsőbbrendűségi komplexusunk” kell, hogy legyen – emlékeztettelek.

De ez nem valamiféle kevélység megnyilvánulása? – kérdezted. – Nem! Az alázat következménye, azé az alázaté, mely azt mondatja velem: Uram, Te vagy az, aki van. Én vagyok a tagadás. Benned megvan minden tökéletesség: a hatalom, az erő, a szeretet, a dicsőség, a bölcsesség, az uralom, a méltóság… Ha egyesülök Veled, mint a gyerek, aki apja erős karjába vagy anyja lágy ölébe húzódik, érezni fogom istenséged hevét, látni fogom bölcsességed fényeit, érezni fogom véremben a Te erőd áramlását.

Fiam, hol van Krisztus, Akit a lelkek keresnek benned? A kevélységedben? Abban a vágyadban, hogy felülkerekedj másokon? A jellemed hitványságaiban melyeket nem akarsz leküzdeni? Ebben a makacskodásban?… Ott van Krisztus? – Nem!

– Rendben van: Kell, hogy legyen személyiséged, de a te személyiségednek igyekeznie kell azonosulni Krisztussal.

A csodatevő hatalom! Hány halott, sőt rothadó lelket fel fogsz támasztani, ha megengeded Krisztusnak, hogy cselekedjék benned.

Abban az időben, mondják az Evangéliumok, az Úr ment, és ők, a betegek segítségül hívták és keresték. Ma is, keresztény életeddel Jézus az, Aki megy, és ha Őt követed, sokan meg fogják Őt ismerni, segítségül fogják hívni, a segítségét fogják kérni, és megnyílik a szemük a kegyelem csodálatos fényeire.

A katolikus ember – akár férfi, akár nő – nem feledkezhet meg erről az alap-gondolatról: utánozni Jézus Krisztust, minden környezetben, egyet sem utasítva el.