Pontlista

Isten fiai. – Az egyetlen lángot hordozzák, mely képes megvilágítani a lelkek földi útjait, az egyetlen villámot, amelyben sohasem lehet sötétség, árnyék vagy félárnyék.

– Az Úr úgy használ bennünket, mint a fáklyát, hogy ez a fény világítson… Tőlünk függ, hogy ne maradjanak sokan a sötétségben, hanem arra az útra lépjenek, mely az örök életre vezet.

Sokan, mintegy önigazolásul, azt kérdezik maguktól: Miért kellene nekem beleavatkoznom mások életébe?

– Mert mint kereszténynek kötelességed, hogy belépj mások életébe, hogy szolgálj nekik!

– Mert Krisztus belépett a te életedbe és az enyémbe!

Újítsd meg mindennap a hatékony vágyat aziránt, hogy megsemmisülj, hogy megtagadd magad, hogy megfeledkezz magadról, hogy – „in novitate sensus”, az élet újdonságában járj, ezt a mi nyomorúságunkat felváltva Isten elrejtett és örök nagyságával.

Ha Isten Szeretete kiválasztott, és meghívott arra, hogy kövesd, kötelességed válaszolni Neki…, és nem kevésbé kötelességed az is, hogy vezesd a többieket, hogy hozzájárulj embertestvéreid életszentségéhez és ahhoz, hogy az igaz úton járjanak.

Kereszténynek lenni a világban nem jelenti azt, hogy elszigetelődünk, ellenkezőleg! – Azt jelenti, hogy minden embert szeretünk, és lángra kívánjuk gyújtani őket Isten szeretetének tüzével.

Mi, keresztények arra kaptunk hivatást, hogy ifjúi lélekkel gyűjtsük az Evangélium kincsét – mely mindig új –, hogy eljuttassuk a föld minden sarkába.

Milyen csodálatosan illenek Isten fiaira Szent Ambrusnak ezek a szavai! A nőstény szamárhoz kötött szamárcsikóról beszél, melyre Jézusnak szüksége volt diadalmenetéhez, s ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Csak az Úr parancsa oldozhatta el. Az Apostolok keze oldotta el. Ilyesmihez megfelelő életmódra és sajátos kegyelemre van szükség. Légy te is apostol, hogy megszabadíthasd a rabokat.”

– Engedd meg, hogy egy megjegyzést fűzzek ehhez a szöveghez: hányszor kell Jézus parancsára feloldanunk a lelkek kötelékeit, mert Neki szüksége van rá diadalmenetéhez! Legyen a kezünk apostoli kéz, de a tetteink meg az életünk is… Akkor Isten meg fogja adni nekünk az apostoli kegyelmet is, hogy széttörjük a megláncoltak bilincseit.

Soha nem tulajdoníthatjuk önmagunknak a köztünk járó Jézus hatalmát. Az Úr elhalad, és átformálja a lelkeket, mikor mindnyájan a közelébe megyünk, egy szívvel, egy érzéssel, azzal a közös vággyal, hogy jó keresztények legyünk: de Ő az, nem te, nem is én. Jézus az, aki áthalad!

– Továbbá, Ő itt marad szívünkben – a tiédben és az enyémben – és tabernákulumainkban.

– Jézus az, Aki áthalad, és Jézus az, Aki itt marad. Itt marad benned, mindannyiotokban és bennem is.

Azokban a könyvekben, melyeket olvasott, mindig tartott jelzőnek egy papírcsíkot ezzel a nagy és energikus betűkkel írt mottóval: „Ure igne Sancti Spiritus!” – Azt lehetett mondani, hogy inkább belevéste, mint írta: égess a Szentlélek tüzével!

Ezt az isteni tüzet szeretném, ó keresztény ember, bevésve hagyni lelkedben, meggyújtva ajkadon és izzón tetteidben.

Nekünk, akik Krisztus igazságát hordozzuk szívünkben, bele kell plántálnunk ezt az igazságot a többiek szívébe, fejébe és életébe. Az ellenkezője kényelemszeretet, hibás taktika lenne.

Gondold csak meg: Krisztus engedélyt kért tőled, hogy lelkedbe költözzön? – meghagyta neked a szabadságot, hogy kövesd Őt, de Ő keresett téged, mert így akarta.

Ne ijedj meg! Mint kereszténynek, jogod és kötelességed olyan üdvösséges válságot kelteni a lelkekben, mely arra vezeti őket, hogy Isten színe előtt éljenek.

Ha van benned apostoli lelkület, így imádkozz: Uram, add, hogy „sarokba tudjam szorítani” az embereket, és fel tudjam kelteni mindnyájukban a Szeretet tüzét, hogy tevékenységeink egyetlen motorjává váljanak.