Pontlista

Barátunk így fejezte be imádságát: „Szeretem Istenem Akaratát; ezért teljesen rá hagyatkozom, legyen Ő, aki hordoz engem, ahogyan és ahová akar”.

Ne kívánj semmit a magad számára, se jót, se rosszat: csak azt kívánd magadnak, amit Isten akar.

Bármi legyen is az, mivel az Ő kezéből jön, az Isten kezéből, akármilyen rossznak tűnjék is az emberek szemében, neked, Isten segítségével, jónak, nagyon jónak fog látszani! És mind nagyobb meggyőződéssel fogod mondani: „Et in tribulatione mea dilatasti me… et calix tuus inebrians quam praeclarus est!” – örömem telt a szorongattatásban… mily csodálatos kehely a tiéd…, mely megrészegíti egész lényemet!

Bárcsak azt lehetne mondani, hogy a te életed jellemzője „szeretni Isten Akaratát”.

Uram, add, hogy mostantól fogva más ember legyek: ne legyek „én”, hanem „az”, akit Te kívánsz.

– Hogy ne tagadjak meg Tőled semmit, amit kérsz tőlem. Hogy tudjak imádkozni, hogy tudjak szenvedni, hogy semmire se legyen gondom a Te dicsőségeden kívül. Hogy érezzem állandóan a Te jelenlétedet.

– Hogy szeressem az Atyát. Hogy kívánjalak Téged, Jézusom, közösségben, mintegy örök Szentáldozásban. Hogy a Szentlélek gyújtson lángra engem.

Amikor majd valóban szeretni fogod Isten Akaratát, meg fogod látni, hogy a legnagyobb aggódó félelem pillanataiban is mennyei Atyánk mindig közel van, nagyon közel, ott áll melletted örök Szeretetével és végtelen gyengédségével.

Ismételd gyakran: Jézusom, fészket ver lelkemben a kétség, hogy azt tegyem-e, amit Te kérsz tőlem, vagy más nemes ambíciókat kövessek; mostantól azt mondom, hogy inkább a Te utadat választom, bármi áron. Ne hagyj el!

Jézus jól tudja, mi a megfelelő…, én pedig szeretem és szeretni fogom mindig az Ő Akaratát. Ő az, aki mozgatja „a bábukat”, és ha ez az eszköze célunk elérésének, még ha az Isten nélküli emberek azon igyekeznek is, hogy akadályokat támasszanak, meg fogja adni nekem, amit kérek.

Így végezd imádságodat: ha valami hasznosat kell tennem, Jézusom, Te tedd helyettem. Legyen meg a Te Akaratod: szeretem azt akkor is, ha Akaratod megengedi, hogy mindig úgy legyen, mint most: én fájdalmas elesésben, Te pedig, amint felemelsz!

Mondd lassan, őszinte lélekkel: „Nunc coepi!” – most elkezdem!

– Ne veszítsd el bátorságodat, ha – sajnos – nem látod magadban a változást, az Úr jobbjának gyümölcsét…: alacsony helyzetedből így kiálthatsz: segíts, Jézusom, mert teljesíteni akarom a Te Akaratodat…, a Te legszeretetreméltóbb Akaratodat!

Néha szent irigységgel gondolsz az ifjú Apostolra, Jánosra, „quem diligebat Iesus” – akit Jézus szeretett.

– Nem érdemelnéd meg szívesen, hogy így nevezzenek: „aki szereti Isten Akaratát”? Élj ennek eszközeivel, napról napra.

Mondd Neki: Uram, nem akarok semmi mást, mint amit Te akarsz. Még azt se add meg nekem, amit ezekben a napokban éppen kérek Tőled, ha egy millimétert is eltávolít Akaratodtól.

Jézusom, bizalommal bújok karodba, fejemet szerető kebledbe rejtve, szívemet Szíveddel egyesítve: mindenben azt akarom, amit Te akarsz.