Pontlista

Foglald bele, ami most gondot okoz számodra, abba a kis mosolyba, amit Isten iránti szeretetből ajándékozol.

A kezdeti lelkesedés erősen lobogó tüze kialudt. Most fáradságossá válik a haladás a sötétben. – De éppen ez a fáradságos küszködés az előbbrejutásért különösen értékes. Valamikor, már nem is remélve, a sötétség el fog tűnni és újra izzó lelkesedést fogsz találni. Tarts ki!

Ne szégyelld szereteted „őrültségét” kimutatni Neki!

Kiálts, amilyen hangosan csak tudsz: „Uram, szeretlek… De ne hagyatkozzál rám! Köss magadhoz mindennap szorosabban!”

Fejleszd ki szívedben és lelkedben – értelmedben és akaratodban – a bizakodó ráhagyatkozást a mennyei Atya szeretetteljes akaratára… Ebből a forrásból fakad az a béke, amely után vágyakozol.

Ha valóban az Úrra hagyatkozol, meg fogod tanulni, hogy mindennel megelégedj, bármi történik is veled. Nem fogod elveszíteni higgadtságodat akkor sem, ha egy terved nem sikerül várakozásodnak megfelelően, személyes elkötelezettséged és minden ésszerű eszköz felhasználása ellenére… Ugyanis csak annyiban fog teljesülni, amennyiben Isten terveinek megfelel.

Egyenesen képtelenségnek látszik: Elhatároztam, hogy megfogadom a zsoltáros tanácsát: „Hagyd az Úrra gondodat, Ő fenntart téged” – és azóta állandóan csökkennek a gondok a fejemben és a szívemben… Azonkívül azt veszem észre, hogy a normális munka egymagában is elegendő ahhoz, hogy majdnem minden problémát megoldjon, éspedig világosabban, mint előtte.

Pap barátunk a szolgálatot mindig Isten jelenlétében látta el. Atyai kezét szorosan tartotta és úgy fogta fel önmagát, mint aki Istennek segít abban, hogy e neki ajándékozott alapvető meglátásokat továbbadja… És azt mondta önmagának: Ha egyszer meghalok, minden pontosan ugyanolyan jól fog menni, mint most, erről gondoskodik az Úr.